Az ilyen ember dicsekszik, vagy panaszkodik?

Nekem is volt ilyen ismerősöm. Hagyd. Nem erdekli hogy vagy. Ki akarja panaszkodni magát. Ha ez megvolt, rövid időre megkönnyebbül, majd megint jön a lelki szemetes ládájahoz.

A te feladatod eldönteni, hogy tetszik e ez a rád osztott szerep, vagy leépíted öt az életedből.

Sajnos a "hogy vagy?" kérdés egy szimpla felvezető az ő monológjához, és tényleg nem érdekli, hogy mi a helyzet veled. Legbelül tudja, hogy ez csak a panaszkodásra megy ki, de a kezdő kérdésével beszélgetésnek álcázza a dolgot.

Nekem is volt egy szakasztott ilyen ember az életemben, aki amúgy a legjobb barátnőmnek vallotta magát, egy ideig én is őt, és ez volt a baj.

A sokadik ilyen eset után megmondtam neki, hogy szívesen beszélgetek vele, de nekem az nem megy, hogy a kijelölt lelki szemetese lettem, főleg, hogy elég lehúzó, hőbörgő stílusban adta elő a dolgait. Valamint meg sem kérdezte, hogy meghallgatom-e. Néha viszont tényleg olyan dolgokat írt/mondott, hogy én magam sem tudtam eldönteni, hogy ezt panaszkodásnak vagy dicsekvésnek/hencegésnek szánta.

Azt viszont tényleg neked kell eldönteni, hogy szükséged van-e rá, vagy sem.

Szoktál válaszolni amúgy a hogy vagy kérdésre?

Egy barátom és köztem ez hatalmas gát volt a kommunikációban, igaz, én nem írtam monológokat, de zavart, hogy míg én megosztok dolgokat, az illető magáról szinte semmit. Egy idő után úgy éreztem, kolonc vagyok, mert mindig én kezdeményezek, nem is kerestem olyan gyakran, ettől ő úgy érezte, hogy én zárom ki, mert ritkítottam a kommunikációt. Szerencsére sikerült megbeszélni a dolgokat.