Attól függ, hogy kinek. A hozzám közelállókkal meg tudok beszélni mindent. És szívesen el is mondom az érzéseimet, de nem viszem túlzásba.
Távolabbi ismerősöknek, idegeneknek nem szoktam. Nem azért, mert nem tudnék megnyílni, csak úgy érzem, hogy nem helyénvaló, nem kell.
Ironikus módon a családtagjaimnak nyílok meg a legnehezebben és egy-két személyes témáról nehezen beszélek előttük, de a barátaimnak és szimpatikus idegeneknek tényleg bármiről tudok és szeretek beszélni. Az érzelmeimet is könnyen felvállalom utóbbi esetben.
26/F
Gyűlölök erről beszélni.
Sosem beszélek, és nem is nagyon beszéltem az érzéseimről senkinek, amikor meg mégis, akkor megbántam. Nem a másik reakciója miatt, hanem mert utálom ha valaki tudja mi játszódik le bennem. Kiszolgáltatottnak érzem magam tőle.
Én is pontosan úgy vagyok a témával, mint #8; a családtagjaim előtt a legnehezebb az érzelmeimről beszélni, velük nem is nagyon szeretem ezt a témát boncolgatni.
Barátokkal, olyan idegenekkel, akik jó benyomást keltettek, pedig szívesen és könnyen tudok bármiről, akár ezekről is beszélni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!