Ellenszenves vagyok az embereknek?

Kedves Kérdező, nem lehet az, hogy a múltbeli, elutasításból adódó érzések uralkodnak rajtad és ezért a jelenleg kedves embereket nem veszed észre, csak ha valakik flegmán viselkednek?

Ha például boltban rámosolyogsz a pénztárosra, elköszönéskor pedig szép napot kívánsz, lehet ohgy ő is mosolyogni fog.

Igazából hasonlóan éreztem én is, csak nekem olyan érzés volt bennem mindig hogy utálnak. Meg figyelmenkívül hagynak. Persze emiatt szorongtam is, és a szorongás miatt ez még jobban felerősödött bennem.

Aztán rájöttem hogy nincs velem baj, csak nagyon sötét emberek között vagyok.

Azt is észrevettem hogyha ilyen kis alig észrevehető szürke kisegér vagy akkor valóban kb. átlátnak rajtad az emberek.

Velem majd mindenki kedves.

Pedig nem vagyok se jóképű se márkás ruhákban nem járok.

Sokat vigyorgok, e miatt mondjuk lehet néha hülyének néznek - de ha így is van észre sem veszem mert azokra koncentrálok akik vissza mosolyognak.

Így lehet hogy pont annyi és olyan vissza jelzést kapok mint a kérdező, csak az én figyelmem máshol van.

Ám

"meg lett beszélve egy 2 hónappal későbbi időpont, majd mikor ott voltam, kiderült hogy nem férek bele az idejükbe, sok a dolguk.."

Én ilyenkor mindig odatelefonálok mielőtt elindulnék. Két hónap nagy idő, ha éppen közbejött valami nekik az simán benne van.

"ha segítséget kérek bármivel kapcsolatosan, nem szívesen vagy egyáltalán nem is segítenek."

Előbb egy mosoly, majd aztán köszönünk, jól hallhatóan, barátságosan. Nem elnyomott, hadart vagy halk, "kötelező köszönés" hangon. Mert a pénztáros is ember és ha nem kötelezőt tolunk hanem energiát fordítunk rá, akkor meghálálja ezt általában.

És segítséget kérünk. Jó sorrendben jól megcsinálva tízből kilenc esetben működni fog.

"Egyébként is így állnak hozzám kb mindenhol, a zebrán nem engednek át"

Ebben nem tudok segíteni, én elindulok és megyek. Körül se nézek. Egyszer biztosan elcsapnak majd, de ezt szoktam meg kisvárosban.

Nah, kommunikációs tréning OFF :)