Lehetséges hogy valamiféle enyhe posztraumatikus szindrómám van?

19F vagyok. Az elmúlt évek során ért engem 1-2 csalódás a párkapcsolatok terén. Amikor nagyon szerettem valakit, aki eleinte eljátszotta az álszentet, majd csúnyán kihasznált engem. Ez többször is megtörtént, volt hogy hónapokig nagyon le voltam törve, mert nem tudtam beletörődni a tudatba hogy játékszerként használnak a lányok. Volt hogy ilyenkor is megjelent valaki, aki úgy tűnt felhúz engem a valóságba, majd simán cserbenhagyott és visszazuhantam. Azóta eltelt sok idő, és van egy barátnőm is jó ideje. Azonban időnként felébred bennem a gondolat, hogy “mi van akkor ha megint megtörténik?”. Pedig ismerem őt, nagyon szeretjük egymást és kizárt dolog hogy bármi ilyesmi történhessen. Azonban ha csak elmegy egy fiú barátjával valahová, már felébred bennem az a gondolat, leperegnek előttem az emlékek amiket nem akarok újra átélni és kegyetlenül nagyon félek, miközben legbelül tudom hogy teljesen alaptalan az egész. Lehet hogy így leírva nevetségesen hangzik a dolog, de valóban elég depresszíven élem meg ezeket. Művészeti iskolába járok, és a családi hátterem sem valami rózsás, amivel arra szeretnék kilyukadni hogy mindig is intenzívebben éltem meg az érzelmeket mint egy átlagember.

Szóval arra lennék kíváncsi hol lehet a probléma gyökere, és mit tudnék tenni ellene. El fog ez valamikor múlni egyáltalán?