Csalódás az emberekben?

Keress fel egy pszichológust, mert nem tudod egyedül feldolgozni a téged ért csalódásokat, ezen kattog az agyad és ez szépen fel fog emészteni téged.

Ha ennyi évesen se tanultad meg kezelni és elfogadni ezt a helyzetet, akkor egy szakember segíthet neked.

Egyébként pedig csak azt lehet bántani, aki hagyja magát. A barátaidat pedig te választod. Lehet, hogy mégse ismerted eléggé azt az adott nőt, vagy pedig félre ismerted.

En is 40-es vagyok. Teljesen megertelek, mert en is sok csalodason mentem keresztul.

Egeszen addig, mig el nem engedtem az "elvarasaimat" az emberek fele.

Megtanultam, h masok reakcioi elsosorban roluk szolnak, nem rolam.

Megtanultam, h semmi sem orok, minden valtozik/valtozhat.

Megtanultam elengedni dolgokat es embereket.

Mara tudom, h magamnak en kell, h a legfontosabb legyek, s az is vagyok.

Mara probalok ugy tekinteni mindenkire (magamra is), mint gyarlo teremtmenyekre, konnyebben bocsatok meg vagy teszem magam tul dolgokon.

Egy dolgon nem valtoztattam az evek alatt. A mergezo embereket, kapcsolatokat szemrebbenes nelkul vagom ki azonnal az eletembol.

Sokkal boldogabb vagyok igy.

#2,4

"Egyes: miért keressen fel pszichológust?"

Mert nem tudja feldolgozni, ha valakiben csalódik, ezen kattog, emészti magát rajta..stb.

Csalódott emberekben? És? Ki nem? Meg kell tanulni ezeket elengedni, nem foglalkozni velük hosszú távon a saját egészségünkre való tekintettel. Ezért nem kell kiírni egy önvisszaigazoló kérdést.

A kérdező nem tanulta meg eddig kezelni ezt a szituációt, nem tudja elengedni a rossz dolgokat, amiben egy pszichológus tud segíteni.

Egyetertrk az 1-essel.

S egyaltalan nem nevezett pszichiatriai esetnek. Alap fogalmakat keverunk.

Ha onismerettel nem jutottal el odaig, h tudd kezelni ezeket a dolgokat, akkor igenis sokat segithet egy pszichologus. A pszichologus nem fogja neked megmondani mit tegyel, vagy megvalzoztatni a "szarhazi embereket". Ellenben ravezet, technikakat tanithat arra, hogyan tudod az ilyen dolgokat kiiktatni az eletedbol.

Ez egyaltalan nem szegyen, nem ertem miert kezeli meg mindig mindenki negativ belyegkent. Igenis a mentalis egeszseg fontos kell, h legyen. Foleg a mai, orult vilagban.

Szintén ilyesmikkel találkoztam, 40+ vagyok.

Több barátnőm is volt, akik csak úgy elkezdtek beszólogatni, pedig nem tettem semmit, jól elvoltam az életemmel, rájöttem, hogy talán pont ezért, mert elkezdtek irigykedni. Egyikük sokkal többet keresett nálam, nagyon sikeres volt a munkában.

A csalódás érzése normális ilyenkor, azt gondolom, hiszen ha nem érezné az ember, akkor nem is szerette. Az a gond, hogy egyre több csalódás után egyre nehezebb újrakezdeni bízni.