Sok fiatalnak honnan jön ez a sok ambíció?

Szerintem meg az, hogy tanulni akar valaki, egyáltalán nem túl nagy ambíció, ha a képességeivel összahngban van, és pláne nem elítélendő, sőt.

Én is igyekeztem, hogy bekerüljek egy normális egyetemre. Nyilván nem lettem ettől hritelen hú de gazdad, viszont megérte, mert szeretem a szakmámat, és az a munkám, ami gyerekkorom óta az álmom volt.

A népszerűséges részt is megértem, de én azt mindig is magasról leszartam, pláne a likeokban mért leképeződését, magamnak akartam megfelelni első sorban, de hát nem mindenkinek ugyanazoka prioritások.

Mert nem mindegy, hogy 10 év múlva ügyvezetői székben ül e, vagy betanított munkás lesz.

Mókuskerék mind a 2.. csak az egyik egy luxus mókuskerék, másik meg egy lerobbant, nyikorgó, rozsdás, alig forgó mókuskerék.

Az elsőből van lehetősége kilépni, mert tud tőkét építeni, majd befektetni.. hisz van miből spórolni. Utóbbi pedig örök életére hörcsög marad, akinek megmondják, hogy mikor mehet pisilni.

Nálam úgy alakult ki, hogy látom, hogy általában jobb vagyok az adott dologban a korosztályomnál. Ez motivál, ettől szorgalmasabb leszek, több energiát fordítok rá, szívesen foglalkozom vele. Ez egy öngerjesztő folyamat.

Az érettségit a koli miatt akartam jól megírni, meg büszkeségből. Mert amúgy nem nagy az elvárás. Meg persze versenyszellem. (280 pont volt a határ, 460 pontom lett)

Egyébként a döntésképtelenségem miatt megtartottam minden hobbimat, csak lettek újak is. És persze mindegyikkel sokat foglalkoztam így jó lettem bennük. Hasonlóan alakultak a barátságaim is (megmaradtak és lettek újak)

Kicsit olyasmi az élet, mint egy társasjáték. Jó magasan nyerni.

A különböző területeken való siker előrébbvisz máshol. Pl ha sikeres vagyok az egyetemen, ez energiát ad, boldog vagyok, szociálisabb leszek, sikeresebb leszek a magánéletemben és fordítva. Ugyanez bármilyen hobbira is igaz. Az én esetemben legalábbis.

A beilleszkedéshez nem kell se inni se cigizni. De még bulizni sem, csak nyitottnak lenni.

Szóval az ambícióm gyerekkori sikerekből jön és a jelenlegi sikereim tartják életben.

Ha nem így lennénk kitalálva, már kihaltunk volna. Mondhatnám azt, hogy az embereknek nem ösztöneik vannak, hanem ambícióik... kb ugyanaz a kettő. Jó egyetemen -> biztos megélhetés

vonzó külső -> könnyű pártalálás

beilleszkedés -> elég egyértelmű

Ezek a dolgok belénk vannak kódolva, vágyunk rá hogy jobbak, szebbek, népszerűbbek legyünk, mert így élünk túl, mint faj. Oké hogy csak porszemel vagyunk egy kavicson ami a végtelen feketeségben lebeg, de attól még nem akarunk kihalni.