Titeket zavar ha valaki nem beszél a történtekről?

Milyen történtekről? Történt valami?

Nem! Bunkó dolog faggatni a másik embert arról, amiről nem akar beszélni. Hagyni kell, aztán később majd elmondja, ha akarja. Ha nem, akkor sem erőszakoskodom.

Milyen történtekről?

Volt olyan barátnőm aki sosem akart mesélni arról, ami vele történt, viszont részletekig kifaggatott az életemről. Úgy éreztem nem tart méltónak arra, hogy én is betekintést nyerhessek az életébe, sőt sokszor kezelte úgy a barátságunkat hogy csak le akart rángatni a szintjére és ezért akart mindent megtudni hogy azokon keresztül húzzon le. Boszantó volt.

Nem zavar.Ha más nem köti az orromra,nem erőszakoskodom.Én se szoktam a bajaimat megosztani,csakis olyannal akiről tudom,hogy tényleg igazán érdekli a létem.

Nem, én is ilyen ember vagyok, nem szeretem megosztani a dolgaimat, mert nem szeretem, ha mások látják a gyengeségeimet, vagy kicsit sebezhetőbbnek látnak. Nem tudom elviselni. A sikereimmel egyébként ugyanígy vagyok, ha valami sikerül, azt is csak egy szűk körnek mesélem el, akikről biztosan tudom, hogy őszintén örülnek nekem, nem pedig irigyek. Van ilyen embertípus, én mástól is elfogadom, ha így gondolkozik. Nem bunkóság, általában ez az embertípus egyébként belül bizonytalan.

Nem, teljesen érthető, ha valaki soha nem.akar beszélni bizonyos dolgokról.

Így már érthető.Kábítószer hatása alatt egyszer régen megdugtam a haveromat.Ő akarta,élvezte is,én nem,úgyhogy abba is hagytam,amúgy se bírtam volna elmenni,mert undorítónak találtam.De szégyelni nem szégyenlem,mert az is én voltam,azt is én csináltam,megtörtént oszt ennyi,ez van,ezzel már nem lehet mit kezdeni.Azóta valahányszor tenni próbálta az agyát más előtt/beégetni engem,mindig ezt hoztam föl,hogy:Te meg emlékszel amikor beállva megdugtalak?Erre ő mindig elhallgatott,és meghúzta magát.

Én ilyen vagyok, hogy nem beszélek. Félő, hogy nincs igazam, rosszul látok dolgokat, így nem merem megbeszélni az adott problémát sem, így hagyom magamat.