Van olyan ember, aki nem fél a haláltól?

"ez esetben mitől is kell félni azt elárulod????

Hm??

Honnan tudjuk hogy egy magáról se tudó bolond nem a világ legboldogabb embere-e?"

Nem, ez az egyén számára baromira félelmetes állapot, a családnak, szeretteknek meg fájdalmas, hogy a saját anyjuk nen ismeri meg őket.

És attól még, hogy akkor épp nem vagyok magamnál, még nagyon megalázó a gondolat, hogy engem valaki pelenkázzon, fürdessen, etessen, szaladgáljon utánnam mert hülyeségeket csinálok.

Nem, maga a halál, vagyis az abszolút nem létezés nagyon vonz és vágyok rá, mert utálok élni. De a halálig el kell jutni és az a nem mindegy. Ha felajánlanák, hogy fejbelőnek, az oké, az gyors. De ha kés által kéne meghalni, hogy megszúrkálnak, na az nem jó, azt nem kérném. De tényleg, ha csak azt nézzük, hogy az univerzumunk 13,8 milliárd éves, és én csak abban a 23 évben szenvedtem eddig, amióta élek, akkor nem is értem, hogy miért kéne félnem a semmitől, ürességtől, ami évmilliárdokon keresztül volt és nem fájt. Nagyon-nagyon vágyok abba az állapotba vissza.

Az élet szép és jó, elvagyok. De ha tehetném, akkor kilépnék belőle, meguntam már.

Nem félek.

Mitől féljek?

A halál után ugyanúgy nincs semmi, mint születésünk előtt.

Mi vár rám, amitől félni kellene? :)

Nem akarok fájdalmak között meghalni, mert nyílván senki sem akar... de ennyi. De ez nem a haláltól való félelem, hanem egy alap emberi dolog annál aki nem mazochista :)

Attól sem félek, hogy mit hagyok magam után. Elrendezem a dolgaim, nyugodt vagyok mert a gyerekemet felneveltem, soha nem szenvedett hiányt semmiben. Szépen éltünk, jó kapcsolatban vagyok vele. Elindítottam az életben. Megtanítottam neki amit úgy éreztem, hogy tudnia kell. Önálló emberré vált.

Amit látni szándékozok még az az unokám lenne, kézben tartani és megpuszilni. Jó lenne sok időt tölteni vele is. Remélem, hogy lesz rá alkalmam. De ha nem, az ellen sem tudok semmit tenni. Ezt hozza a sors, ezt dobja a gép.

Ilyen az élet.... egyszer mindenkinek véget ér.

Én nem félek a haláltól.

"Az élet szép és jó, elvagyok. De ha tehetném, akkor kilépnék belőle, meguntam már."

Az élet önmagában semleges, attól lesz valamilyen ahogy érződik, ez egyedi, de változtatható, kortól független. Ha kilépnél belőle, akkor számodra nem szép és jó, és az nem releváns hogy mások milyennek látják, mert a magadét éled. Egyébként a többség szerint az élet

nem szép és jó, kevés a kivétel.

Viszont neked nem a létezéssel van a bajod hanem a körülményekkel, az elméd általános milyenségével. Onnan gondolom hogy nem a létezéssel van a bajod, hogy az a semmi állapot is létezés, arra viszont vágysz.