Titeket érdekel mások véleménye? Ha igen, miért ha nem, miért nem? Elvileg mások jobban látják, hogy milyen személyiségünk van.

Én szeretnék barátokat. Ha nem bírnak engem nem lesznek a barátaim sajnos.

Rossz érzés.

Mondjuk úgy, hogy úgy lettem nevelve, hogy érdekeljen mások véleménye, tehát ez ellen sok szavam nem volt, de ahogy felnövök látom, hogy ez önbeteljesítő jóslatot teremt az életemben, úgy hogy most eljutottam arra a pontra, hogy minden nap gyakorlom azt amikor a belső hangra figyelek és gyakorlatilag teljesen ignorálom a másik beleszólását.

Kb mintha egyedül lennél a világban, és nem befolyásolja azt, hogy boldog vagy vagy sem, hogy az összes ember kihalt körülötted és csak te maradtál, vagy sem

Nem.

(Mások abszolút félreismernek amúgy)

Eveken at adtam egy baratomnak hitt ember velemenyere. Sokaig tartott, mig leesett, hogy hazudik, manipulal. Persze ebben en is benne voltam, mert mindent elhittem, az altalanositasokat is.

Ma mar ha kritikat mondanak ram es altalanositva mondjak, kerem, hogy mondjanak konkretumokat. Akkor kiderul, hogy az altalanositasra csak 1 esetet tudnak mondani, es olyankor nem is tudjak, hogy mi volt az egesz hattere. Azokat az allitasokat kerulom/megmosolygom, ami azzal kezdodik, hogy “a te erdekedben mondom”. Ezek az altalanosito megjegyzesek.

Ma mar en sem dolok be mindennek, es jobban hallgatok a belso hangomra, es azt gondolom vegig: joszandek vezerelt-e. Ha igen, akkor nem veszem magamra. Persze van, amikor jogos valami, azokat is belatom.

Valahol a ketto kozott vagyok: adok is masok velemenyere, meg nem is :)

Nyitott vagyok a visszajelzésre, de nem érdekel különösebben.

Egyrészt, mert a saját értékrendem tekintetében jobb életem van, mint az átlagnak, tehát jobban is csinálok valamit, tehát semmi szükségem a tanácsaikra, főleg ha azok kéretlen tanácsok.

Másrészt nem lehet úgysem nekik megfelelni. Teljesen ellentétes dolgokon hisztiznek. Én nem fogom magam törni, hogy egyik nap ezt csináljam, másik nap meg az ellenkezőjét. Ennyire már vagyok nagylány.

Harmadrészt, másoknak ugrálni egy börtön. Sosem érezheted magad szabadnak vagy önmagadnak. Inkább nézzenek rám csúnyán, ki a faszt érdekel, minthogy az egész életem körülöttük forogjon. Körülöttük, akiktől még igazán semmi jót nem kaptam, lévén idegenek és ha szarul élnék, befogadás helyett abból is csak megvetés lenne.

És különben is, az értékes vélemény diszkrét és építő. Az a vélemény, amitől szarul érzed magad, azt a feladatot hivatott ellátni, hogy szarul érezd magad nem azt, hogy építsen. Olyanokra biztos nem hallgatok, akik szerint ilyen beteg, olyan hülye, ekkora rıbanc, akkora szerencsétlen vagyok. Fogalmazza meg úgy, hogy lehessen tanulni belőle, mintha tényleg segíteni akarna, nem sértegetni. Akkor esetleg elgondolkodom rajta.