Ha 22 évesen semmit sem kezdtem még az életemmel, akkor már késő?

Én a helyedben elkezdenék BÁRMIT dolgozni, ahol jó a fizu.

Ebből a pénzből félreraknék, a későbbi tanulmányokra, és ami nagyon fontos, hogy elkezdenék pszichológushoz járni. Komolyan. Gondolom próbáltál már kijönni a helyzetből, de nem sikerült. Ilyenkor nem szégyen segítséget kérni.

Az hogy mit dolgozz... Kicsit megprobalnám összekötni a kellemest a hasznossal, és felfedezni hogy mi, érdekel. Ezt így lehet nem érted, mondok egy példát.

Én elvégeztem egy masszőr okj-t. Utaltam, depressziós voltam, céltalan. A szüleim nyakán élősködtem, nem tudtam mit tanuljak tovább mert semmi nem érdekelt igazán.

De jött valami szikra, hogy a szakmámban ugyan nem akarok dolgozni, viszont a tanulás eü része (anatómia, betegségek, meg az érzés hogy miattam lett valaki jobban) megfogott. Piszkálta a tudatomat hogy, lehet hogy mégiscsak segítő szakmában lenne a helyem. Ezért elmentem egy kórházba segédápoló a dolgozni, hogy lássam mindenki munkáját, és, el tudjam dönteni, melyik tetszik igazán. Mivel egy országos, kiemelt intézményben dolgoztam, jó volt a fizu. Legyőztem a félelmem hogy fúj vér meg kaki, és itt vagyok. Nagyon jó egy év munkával a hátam mögött, immár elsőéves gyógytornász hallgatóként.

Gyógyulgatok, mert adtam, célt az életemnek. El is kezdem lefogyni azt a 20 kilót, amit magamra szedtem a, betegség alatt, minden jobb és felfelé ível az utam.

Szóval a lényeg; PSZICHOLÓGUS és találj célt, akár úgy is hogy több munkakörben kipróbálod magad. Olyanban is, amiről nem gondolnád hogy tetszik.

Sok sikert, aztán kérünk updatet:)