Mit jelent nem szeretni a gyerekeket?

Nem szeretek valakit a kora miatt, viszont a korából kifolyó viselkedéseket nem szeretem.

Felnőttek közül nem szeretem azt, aki buta, hangos, bámul, neveletlen, pofátlan - és ez a gyerekkor sajátossága. Talán kinövik, talán nem.

Olyan mint a zsiráf, messziről nem rossz de otthonra nem kéne..

Egyébként tényleg ennyi, “csak” nem jó a közelükben lenni, nem tartom őket aranyosnak, ha nekiáll affektálni vagy a kis magas gyerekhangján magyarázni valamit, az se cuki, főleg nem fogok hanyatt esni ha még hülyeséget is beszél közben.

Egyszerűen mint ahogy nem szívesen ülsz csöves mellé a buszon. Kibírod ha jobb nincs, de magadtól nem mennél oda, nem érzel semmit / semmi pozitívat, várod hogy vége legyen a szitunak, van benned egy alap feszülés és kifejezetten nem keresed a szemkontaktust se. Tényleg csak hagyjon békén és létezzen magának de neked már ne kelljen bevonódni

Nekem pl a kutyám olyan, hogy attól is elolvadok hogy létezik, nem tud olyat csinálni, hogy ne szeretném, kifejezetten keresem a társaságát, az érintését, nekem ő a legszebblegokosabb stb. Gondolom másnak meg a gyerek ilyen.

Nem kötelező szeretni őket - ugyanúgy, mint ahogy van aki nem szereti a kutyát-macskát, anyóst... etc.

Nekem közömbösek - pontosabban 2-3 óra múlva már idegesítenek, fárasztanak unalmas az ezredik kérdésükre válaszolni (miért? miért? miért?)

Vszeg nem lenne bennem ellenérzés, hogyha kvázi nem nekem kellett volna nevelnem a kistestvéremet (nem azért, mert valamelyik szülő nem élt, hanem mert "én úgyis ráérek").

Így van, és nem is akarok gyereket.