Megéri Andrew Tate tanácsait követni, ha igazi férfi akarok lenni? 19F

Szia!

Én ennek az Andrew Tatenek 2 videóját láttam összesen, mindegyiken több százezer like. Az egyikben arról beszélt a maga meggyőző-manipulista stílusában, hogy miért "éri meg" neki a mozgássérült parkolóhelyet elfoglalni. Elnézést, de ez volt egyik legundorítóbb dolog, amit valaha hallottam. A másik vidójában pedig arról, hogy mennyire nehéz a férfiak dolga, és a nőké pedig milyen pofonegyszerű, hiszen (elmondása szerint) nekik csak smink kell a sikerhez. ...... Elképesztő, hogy ezt a nyomorult "férfit" ennyien istenítik, és vannak akik valóban hajlandóan követni a "tanácsait".

Tehát Kedves Kérdező, szerintem semmiképpen sem éri meg követni Andrew tanácsait.

Mind mindenkivel, úgy vele is érdemes kritikusnak lenni, nem pedig inni a szavait. Mond hülyeségeket, de a férfi-nő kapcsolatok terén jó meglátásai vannak. Ez nem azért van, mert ő egy zseni lenne, hanem azért, mert a mi generációnkba már belenevelték, hogy a nőkre mindig hallgatni kell, nekik mindig igazuk van, ők mindig csak áldozatok, a férfiak pedig kollektív bűnösök, akiknek vezekelniük kell az emberiség teljes történelmének összes gonoszságáért. Persze ez szó szerint nincs így kimondva, de benne van a levegőben az attitűd. Plusz ha ellentmondasz egy nőnek, akkor kapásból megbélyegeznek erőszakosnak, nőgyűlölőnek, rasszistának, homofóbnak, nácinak stb. Aki nem akarja, hogy b*szogassák kitalált vádakkal, az inkább csendben marad.

Én a feminista férfi mintapéldánya voltam. Tényleg igyekeztem a világon mindent elkövetni, minden áldozatot meghozni, önmagamat teljesen feladni. Motoszkált is bennem egy furcsa érzés emiatt, de nem hallgattam rá. A többi fiatal is jórészt feminista, akit ismerek, szóval ezt tartják a minimumnak. Tate-et hallgatva nyert megerősítést a gyanúm, hogy mennyire elrontottam ezzel mindent. Funkcionálisan megszűntem férfi lenni, teljesen csak a barátnőm körül forgott minden gondolatom, minden igényét ki akartam szolgálni és őszintén hittem benne, hogy helyesen cselekszem. Minél jobban igyekeztem, annál rosszabbul bánt velem, majd meg is csalt többször is. Magamat hibáztattam, ahogy egy jólnevelt feminista pincsihez illik és ő is így tett. De közben elvárta, hogy minden menjen tovább, ahogy eddig. Működött a kondícionálás, hogy az ő döntéseiért is nekem kell felelősségez vállalnom. Persze rossz embernek éreztem volna magam, ha elhagyom, ezért csak a többedik eset után lett vége.

Tate gondolatai a férfi-nő "barátságról" mindent megerősítettek bennem, amit már egyébként is gondoltam, de annyira elhittem, hogy férfiként kevesebbet érek a nőknél, hogy nem bíztam a rossz megérzéseimben. Ugyan miért ne találkozgathatna vele? Miért ne beszélhetnének órákig hívásban, miközben én is ott vagyok? Miért ne mondhatna le közös programot a kedvéért? Miért ne aludhatna nála? Miért ne ölelkezhetnének? Miért ne ülhetne az ölébe? Miért ne becézgethetnék egymást romantikusan? Hát hímsoviniszta vagyok én, hogy birtokolni akarom? Ilyen gondolatokkal meggyőzve magam asszisztáltam ahhoz, hogy szeretőt tartson "csak barát" néven és még nekem volt bűntudatom, amiért rossz érzést keltett bennem ez az egész - amitől még rosszabbul éreztem magam. Ez soha nem volt és soha nem is lesz normális. Mocskos undorító gonosz dolog ilyet csinálni, senkinek nem szabad hagyni! Ha birtoklónak, vagy sovinisztának nevez, az sem számít. Még mindig borzasztó önutálattal és szégyennel küzdök, hogy hagytam így megalázni magam.

Amikor itt írok erről, háromféle kommentet szoktam kapni a feministáktól:

1. Hazudsz, csak kitaláltad az egészet, incel vagy!

2. Haha minek hagytad? Ha ezt meg lehetett csinálni veled, akkor meg is érdemled 🤣

3. Ez a lány egy egészen kivételesen ritka pszichiátriai beteg volt, de ez nagyon ritka, a nők 99,9999%-a soha sehol semmikor nem csinál ilyet.

Nos

1. Nem, sajnos tényleg megtörtént.

2. Amikor nő tűri el az érzelmi és/vagy fizikai bántalmazást, akkor alap az empátia, de ha férfi, akkor röhögünk rajta?

3. Nem igaz. Attól, hogy nem minden egyes nő csinálja, ez igenis egy terjedő jelenség. Tate jól rávilágít erre és a videói kapcsán más megalázott férfiak is vették a bátorságot, hogy elmeséljék a történetüket. Elég sokunkkal megtörténik. Az csak a megszégyenítés része, hogy próbáljátok úgy beállítani, mintha ezek izolált esetek lennének és nem egy felfelé futó trend, ami ellen tenni kell. Ti, akik kérdés és ellenvetés nélkül pártoltátok a metoo-t nem olyan régen, most ugyanúgy viselkedtek a nők által bántalmazott és megalázott férfiakkal, mint azok a férfiak, akik a nemi erőszakot relativizálják és az érzelmi zsarolás áldozatait bolond hisztérikáknak ábrázolják. Ti beszéltek egyenlőségről, akik simán lehazugozzátok, megszégyenítitek és megbélyegzitek azokat, akiknek a története rossz fényt vet az ideológiátok jelen irányvonalára.