Ha INFP vagyok, akkor egyedül fogok meghalni?

Nagyon nehezen alakítok ki új kapcsolatokat, legyen szó barátságról, vagy szerelemről.

Nem gondolnám, hogy kiállhatatlan személyiségem lenne, vagy rossz barát lennék, könnyen kijövök az emberekkel, ha munka vagy valami miatt összekerülök valakivel, de szinte csak ilyen "érdek" kapcsolataim vannak. Vannak barátaim az egyetemen, de azon kivűl nincsenek közös programjaim, jól elbeszélgetek a munkahelyemen mindenkivel, de azon kívül semmi közös program.

Egyetlen olyan barátom van, akivel nem köt össze semmi ilyesmi "érdek" és napi szinten tartjuk a kapcsolatot, néha van közös programunk, de ez az utobbi pár évben ilyen évi 1-2 alkalom, szóval ezt se mondanám igaz barátságnak sajnos.

Párkapcsolat téren pedig szinte teljesen meg vagyok lőve. Férfiként nekem kéne kezdeményezni, de ez borzalmasan nehezen megy az introvertáltságom miatt. Interneten próbálkozok jelenleg, nem sok sikerrel. Néha ráveszem magam, hogy ráirjak valakire, olyankor 90%ban válaszolnak is, de csak nagyon nagyon ritkán jut el a dolog találkozóig.

Volt már kapcsolatom, de annak mindig az lett a vége, hogy megcsaltak. Nem vagyok az a tipikus ellenőrizgetős tipus, mellettem bármit lehet csinálni, velem bármit meg lehet tenni, annyi, hogy utánna kizárom az illetőt az életemből.

Nincsen bajom az egyedülléttel, haladok az életemmel, mindig le tudom kötni magam, bőven van mit csinálnom, és elis boldogulok egyedül, ugyanakkor mélyen legbelül még mindig vágynék valódi emberi kapcsolatokra.

Őszintén, néha picit félek, hogy ez már így marad, és ezután is egyedül leszek, ahogy mindigis voltam.