Hogyan kezelitek ezt a dolgot (bővebben kifejtem lent)?

Ha a párotok előző párja/házastársa meghalt, és utána következel te?

Nem túl sok önbizalmam van alapból, de egész szépen összeszedtem magam pár éve. Jöttek is az eredmények, jó volt minden, munkában is, párkapcsolatban is, megismertem, összejöttünk, minden szép és jó, jól megvagyunk. Ezt a tényt leszámítva, mert fogalmam sincs, hogyan lehet ezt kezelni. Egyáltalán kell? Vagy csak simán elfogadni? De az meg nem megy, túlreagálom.

Velem van a gond, azt tudom, mert egyszerűen képtelen vagyok ezen túltenni magam. Rengeteget kattogok a dolgon, tipikusan azt látom/hallom meg mindenhol, hogy örökké szeretjük akit elveszítünk. És emiatt már azt beszélem be magamnak, hogy engem biztos nem is szeret, csak jobb híján vagyok én, pedig ez nem igaz (legalábbis remélem).

Azt, hogy mi történt, nem tudtam amikor megismerkedtünk, csak később mesélte el (néhány évet voltak együtt egyébként, gyerek nem volt, mi is évekkel később jöttünk össze, és ő kezdeményezett). Őszintén szólva most úgy gondolom, ha ezt tudom, nem biztos, hogy belemegyek ebbe az egészbe. Másfelől meg minden tekintetben nagyon illik hozzám, meg hát szeretem is nagyon. Én házasságot, családot terveznék vele, de már ott tartok fejben, hogy ő lehet nem is akar (még csak terv szintjén beszéltünk ezekről), mert még mindig a volt párját szereti/vele szeretett volna családot, nem velem.

Nagyon félek, hogy elszúrom ezt az egészet, de egyszerűen ha tudom, hogy kimegy mondjuk a temetőbe, napokig ki vagyok borulva. Nem tudok egyébként minden alkalomról, de nyilván vannak evidends dátumok, vagy ha mondja esetleg. Igyekszem nem kimutatni, de egyre nehezebben megy. Azt se akarom, hogy titkolóznia kelljen előttem, de jó képet se tudok hozzá vágni. Vagy random bekattan valami gondolat ezzel kapcsolatban, és akkor azon őrlődök.

(Régebben jártam pszichológushoz, más problémákkal, sokat segített, de sajnos hozzá már nem tudok visszamenni ezzel a dologgal. De lehet, hogy keresnem kell másikat).