Sok lánynak miért fáj az, ha egy másik lány szőrös?

#21.

A ruhadarabok, a fűtés és a világítás kényelmesebbé vagy biztonságosabbá teszik az ember életét. Például a cipő védi az ember lábát a kosztól és a sérülésektől. Annak érthető oka van, hogy miért használja ezeket a dolgokat a többség.

Viszont a szőrtelenítésnek gyakorlati haszna nincsen, sőt, a legtöbb orvos szerint egészségesebb is az, ha nem szőrtelenít az ember.

A szőr eltávolítása egy felesleges dolog, pont úgy, mint például a tetoválás, vagy mint a körmök festése. Akinek tetszik, az nyugodtan csinálhatja, de kötelezően elvárni ezeket a dolgokat hülyeség lenne.

Engem személy szerint nem izgat, nincsen ahhoz közöm hogy ki mit csinál a testével. Ha borotválni akar akkor az jó, ha nem akar akkor az is ugyanúgy tökéletes. Sosem értettem hogy az emberek miért kötnek bele mások szokásaiba akkor hogy ha alapvetően nem egy veszélyes vagy egészségkárosító dologról beszélünk. Itt nem arról van szó hogy valaki fegyvert tart a fejedhez és azt mondja hogy ne borotválkozz, mert különben lelő:) Itt egy másik ember testéről van szó, azt csinál vele amit akar. Ha valakinek nem tetszik, akkor meg ne nézze. Mindezt úgy mondom mint egy nő, aki rendszeresen szőrtelenít. Undorodom az olyan emberektől akit bántanak másokat szimplán a szőrtelenítés, vagy annak hiánya miatt.

A kérdésre válaszolva pedig nem irigység az oka ennek, szimplán a neveltetés. Gyerekként nagyon sok dolgot tanulunk a társaktól és az iskolában is, többek közt azt is hogy "kit kell utálni". Röviden, sok gyerekbe belénevelik hogy utálni kell másokat mondvacsinált okokból. Az ilyeneknél lesz az felnőttként hogy még a hajléktalanokba is belerúg, illetve nagyjából mindenkibe akibe tud. Persze próbálnak maguknak okokat kitalálni, amivel indokolhatnák a tetteiket, csak hát nem nagyon megy nekik...:) Nincs rá más ok a rosszindulaton meg a neveltetésen kívül.

#22

"A szőr eltávolítása egy felesleges dolog,"

Valamiért műtétek előtt mindig leborotválják azt a részt, ahol szőrös. Szóval, ha szerinted annyira felesleges, akkor az orvosok miért nem szőrösen műtenek?

#25.

Ennyi erővel ha valakinek a fejét műtik, akkor a haját is le szokták borotválni. Tehát így a te logikád szerint minden embernek kopaszra borotvált fejjel kellene járkálnia. :D

Azt pedig nem én találtam ki, hanem az orvosok állítják, hogy normális esetben nem kell az embernek szőrtelenítenie magát, úgyhogy ennyit erről.

#24.

Én mindig használt ruhákat hordok, a divatmajmok véleményére meg magasról teszek. :D

Én egy (most már) szőrös lány vagyok. 11-12 évesen kezdtem el szőrteleníteni, és ugyanennyi idősen nem hogy az osztálytársaimnak, de még a saját anyukámnak is képes voltam beszólni a szőrös hónaljára/lábára. Szóval én mindkét nézőpontot ismerem.

Azt kell, hogy mondjam, hogy kiskamasz lányként tele voltam komplexusokkal, figyelemre és szeretetre vágytam, és lehetőség szerint MINDENKINEK meg akartam felelni, hogy ezt a figyelmet és szeretetet megkapjam. A médiából nyilván az ömlött rám, hogy egy nő akkor érdemes a szeretetre, ha szép, és a női szépségideálhoz hozzá tartozik a szőrtelen test is. Gondoljunk csak bele, hogy a filmekben, sorozatokban, reklámokban vagy akár a pornóban hányszor látunk szőrös nőket. Egyszer se. Vagy ha mégis, az vagy vicc vagy megvetés tárgyaként jelenik meg pl. úgy, hogy a "csúnya (szőrös, szemüveges stb.) lányból szexi nőcit" csinálnak. A borotvareklámokról meg már ne is beszéljünk, ahol konkrétan tükörsima lábakon húzzák végig a női borotvát, mert a nők lábszőre akkora tabu, hogy még egy termék hatékonyságának bemutatásakor sem szabad megmutatni. Valószínűleg ezeknek a hatására én a kiskamasz agyammal nem tudtam megérteni azt, hogy valaki miért akar szőrös és csúnya (mert ez csak így együtt létezik) lenni, miért akarja, hogy ne szeressék. Az én világképemben nem fért össze az, hogy valaki nőként szőrös azzal, hogy őt szeretik, ő magabiztos, ő szexi, igényes, és hogy úgy egyáltalán nőnek nevezhető. Meg az osztályban is ment a bullying. 11 évesen volt, aki kiszőkíttette a bajszát, kényszeresen borotválkoztunk, és aki nem ezt tette ennyi idősen azt nagyon kicikiztük. Volt 2 ilyen lány, a lányöltözőben elvonultak a zuhanyzóba, és ott öltöztek, hogy ne lássuk és ne bántsuk őket, és a nyári táborban sem mertek előttünk levetkőzni. Összességében borzasztóan megalázó lehetett ez nekik, és nagyon nagyon szégyellem magam így utólag, hogy én is részt vállaltam a piszkálásukban néhányszor. Igazából ezt a megaláztatást akarja minden nő és lány elkerülni, amikor a szőrtelenítés mellett dönt, mert igen, ennek nagyon durva önbizalomromboló hatása van. Csak azt kellene már megérteni, hogy a baj nem a szőrös lábbal/hónaljal/pun cival van, hanem az emberek hozzáállásával. Ha azt látod, hogy a szőrös nőket megszólják, rossz szemmel nézik, koszosnak, igénytelennek bélyegzik meg, akkor persze, hogy azt fogod választani, hogy leszeded a szőrt a testedről. De ez igazából nem választás kérdése, ez nem a te döntésed, ez csak az illúziója a szabad választásnak. Ez igazából egy kényszer. Én is azt mondtam magamnak 20 éves koromig, hogy magam miatt csinálom, mert én így érzem tisztának, vonzónak stb. magam, de ez egy tök nagy hazugság volt. Tök mást gondoltam volna, ha látok gyerekkoromtól kezdve szőrös nőket, akik jól érzik magukat, ha nem azt látom, hogy anyám undorral nézi a borostás lábát, és tök máshogy gondoltam volna, ha nem lett volna ez a téma akkora tabu egész kamaszkoromban, és nem éreztem volna magamat abnormálisnak attól, hogy nő egy kis szőr az alhasamon vagy a farpofámon. Mert ilyenkor magával is úgy beszél az ember, hogy megszégyeníti, bántja saját magát, és ez a bántő belső hang nagyon sok mindenre rá tud kényszeríteni, aminek igazából semmi értelme. Most már úgy gondolom, hogy az igazság az, hogy a szőrtelenítés nagyon sok esetben nem engem szolgált, hanem a környezetemet. Mert végülis az az elsődleges céljunk a szőrtelenítéssel nőként az, hogy ne váltsunk ki a környezetünkben megbotránkozást, undort, gúnyt stb. Amikor úgy döntöttem, hogy kipróbálom milyen nem szőrteleníteni, hónapokig kellett rajta gondolkodnom, mire megléptem, ennyi idő kellett ahhoz, hogy elfogadjam a testem egy tök természetes funkcióját, ennyi idő kellett ahhoz, hogy ne a társadalom szemén keresztül szemléljem magam, hanem a saját szememmel, és ennyi idő kellet ahhoz, hogy a párom meggyőzzön arról, hogy őt egyáltalán nem zavarja a szőr. Azóta kialakult már egy rutin, hogy hol szőrtelenítek és hol nem. Ahol csak esztétikai funkciója lenne a simaságnak (pl. láb), ott nem, de pl. az intim területeim egy részén leszedem, mert a szexuális életemet komfortosabbá tudom tenni ezzel, és nem azért, mert a partneremnek így jobban tetszik, hanem azért, mert NEKEM így kellemesebb a szex. A szőrtelenítéssel csak és kizárólag magamat szolgálom most már.

És még csak az sem igaz, hogy ne lehetne így párt találni. Aki vonzódik hozzád szőrtelenül az miért ne vonzódna hozzád szőrösen is? Az ugyanaz a test szőrösen és szőrtelenül is. Igazából ez olyan apróság, hogy ha nem vagy szőrfóbiás, akkor ez nem kéne, hogy érdekeljen egy olyan embernél, akit feltétel nélkül szeretsz és elfogadsz. Főleg, hogy a test amúgy is változik az idővel, és aki amiatt nem tud vonzónak tartani, mert szőrös a lábad, az azt se fogja tudni elfogadni, ha hízol, fogysz, megereszkedik a bőröd, lógni kezd a melled stb. Én személy szerint nem érezném biztonságban magam egy ilyen társ mellett. Én most már valahogy nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy nőként elsősorban arról kellene szólnia az életemnek, hogy tetszek úgy általában az embereknek. A párkapcsoaltomban meg aztán végképp nincs kedvem azon szorongani, hogy a testem (mégcsak nem is a párom, hanem a társadalmi elvárások szerint) a lehető legtökéletesebb legyen. Én ezt nagyon visszásnak érzem. Én azt várom egy párkapcsolattól, hogy a legcsúnyább, legsebezhetőbb verziómban is fel tudjam vállalni önmagam, anélkül, hogy szégyenkeznem kellene, vagy attól kellene félnem, hogy elhagynak, és ennek tényleg egy nagyon kicsi szelete az, hogy szőrös vagyok.