Miért van az, hogy a szép és boldog szerelmespárok gyakorlatilag kivétel nélkül tanult, képzett, okos emberek? Csak ők érhetik el ezt az állapotot?

15

Nagyon sok embernek bejött az élet. Und? Mi a konklúzió?

Ha mondjuk fele annyi időt töltenél azzal, hogy mások életét szemléled és helyette azt az energiát a saját életedbe feccölnéd, talán még haladhatnál is valamerre és jutnál 1-ről a 2-re.

Így, hogy mások életét csodálod, a tiéd ugyanolyan fos marad bogaram.

Lehet szidni a Facebookot, de aki ez alapján állít fel képet az egyszerűen buta.

Szerintem a ló túloldalára sem kell átesni, attól hogy valakinek látszólag jó élete van, még lehet tényleg jó élete és nem feltétlenül csak és kizárólag képmutatás.

Szerintem inkább csak arról van szó, hogy értelmesebb ember nyilván nem ott fogja megosztani minden nyűgjét-baját hanem csak élete szebb, fontosabb pillanatait teszi fel.

Például ha csak magamat nézem, egy ideig kitettem a túrázásaim során készült képeket. Meg is kaptam, hogy én mindig ráérek, milyen jó dolgom van. Holott ezek a hét napjaiból csak 1-1 napok.

Vagy volt olyan, hogy munkában szarrá aláztak minket, fel tudtam volna akasztani magam. Mégis hazafelé kisétáltam a Duna partjára és életem legszebb naplementéjét láttam. Fel is tettem Facebookra.

Most akkor én szar ember vagyok? Most akkor hazug ember vagyok?

A megosztott pillanat az boldog volt, még akkor is ha előtte az egész napom egy kalap szar.

Akkor ilyenkor mi a teendő? Ne posztoljam a boldog pillanatot sem? Vagy posztoljam azt, hogy "worst day ever" mert szar napom volt? :D

Mi a jó megoldás?

Amúgy látok olyanokat akik mindent, de szó szerint mindent kiírnak. Ha a szomszéddal összevesztek akkor azt is. Ahelyett, hogy egymással beszélnék meg.

Vagy van ismerősöm aki minden nap ezerrel nyomja a politika nézeteit. Tudom, szar minden de ezt tudom anélkül is hogy ő posztolna ezer cikket róla.

De pont ezért a lényeg az, hogy foglalkozzunk a magunk életével és kész.

Jó, azért ahhoz, hogy működjön egy kapcsolat, az kell, hogy ne csapkodj hisztidben, mint egy idióta, valahányszor konfliktus van köztetek. Ez feltételez egy bizonyos intelligenciaszintet. Nem mondom, hogy minden diplomás intelligens vagy hogy csak ők lehetnek azok, de általában az intelligens emberek szeretnek tanulni és nem esik nehezükre értelmiségi pályán dolgozni.

Én is inkább hasonszőrű embert keresek párnak és barátnak is, mert rosszak a tapasztalataim másokkal. A saját rokonságomban is sok a (bocs) buta, tanulatlan ember, évek óta nem szólok hozzájuk, mert meguntam, hogy minden közös összejövetelen el kell viselnem alanyi jogon a vérszívásukat. Kéretlen megjegyzéseket, személyeskedést, szemtelenkedést nem sokat tapasztaltam értelmiségi emberek között. Tudnak ők is aljasak lenni, de ott le lehet ülni valakivel úgy egy asztalhoz, hogy teljesen mást gondoltok a világról, másra szavazatok, másban hisztek, teljesen más az értékrendetek. Ezt tanulatlan emberek között nem lehet hülyézés meg értékítélet nélkül. Ugyanez a konfliktuskezelés is. Én sem maradok olyan párkapcsolatban, ahol a másikkal nem tudom megbeszélni a dolgaimat, mert halálra van sértődve és azt hiszi, hogy az ellensége vagyok, akit el kell pusztítani. Nekem erre nincs ingerenciám, ahogy arra sem, hogy rámbaszkodják az ajtót meg a telefont, ha épp különbözik a véleményünk. Az ilyen kapcsolatok halálra vannak ítélve. Márpedig ezeket a hisztiket azok gerjesztik, akiknek nincs más fegyverük. Nem tudnak érvelni, nem tudnak logikusan belegondolni dolgokba, nem tudnak problémákat logikusan, normálisan megoldani, nem lehet velük beszélni, mert hiányzik az alap belátásuk hozzá, mert már ott elvesznek, hogy nem veszekedni akarok, hanem megoldást találni együtt.

Nem csoda, ha az ilyesmi nem tartós.