Rájöttem, hogy semmire sem fogom vinni az életben. Mihez kezdjek ezzel a felismeréssel?

Észrevételem szerint háromféle úton lehet az ember sikeres:

1. Tehetség által: Nagyon jó abban, amit csinál.

2. Ügyesség által: Nagyon jól tudja eladni magát, építeni a kapcsolatokat.

3. Szerencse által: Nagyon jó körülmények közé születik.

Nekem ezek közül egyik sincs meg. Ha szerencsém volt az életben, azt sem tudtam rendesen kihasználni. Nálam tehetségesebb, vagy ügyesebb emberek elhúztak mellettem. Megpróbáltam kitartással érvényesülni, de a többi képesség nélkül ez csak szánalmasan kicsi eredményeket hoz. Úgy érzem, hogy semmire nem vagyok jó és ha így folytatom, csak olyan élet várhat rám, amit nem érdemes leélni. Robotolni egy lélekgyilkos gyárban, vagy gyorsétteremben, aztán otthon egyedül szorongani. Még a munkám kívül sem szerezhetek pozitív élményeket, mert képtelen vagyok kapcsolatokat teremteni. Nem látom, hogy bármilyen örömforrásra tudnék szert tenni így, hogy sem szakmailag, sem emberileg nem érek semmit.