Milyen érzés az számodra amikor el érsz egy célt?

Nálam pl menekülés szokott hasonlo lenni.

Pl külföldön rossz sorom volt, magány, pénztelenség, pánik a munka mellett, a barátom hanyagolt, csífoltak a haverjaival, hajnal 2 kor kellett kelnem meloba mert arra nem volt tömegkozlekedés és 3 óra volt gyalog az út.

És szoval mikor hazajöttem a nagylakásomba, és nem csúfol senki es nem kell kínlódnom a meloval, és minden rendben volt lelkileg, kb 1 hónapig voltam boldog míg nem tört rám megint a magánydepresszio.

Most meg toxic kapcsolatból léptem ki, nemrég dobtam a barátom aki aljas volt, most még élvezem hogy senki nem zaklat, nem szól be, de már kezdem érezni hogy csak a munka bolt az életem és jön a depi lassan megint.(megint 1 hónap kvázi az öröm csak)

Vagy amikor itthon lett munkám és szuper a kollektíva, oda nagy örömmel jártam be az elején, azt is kb 1 hónapog élveztem, azután már csak a munkabér miatt megyek be dolgozni, befásultam, unom, meg sok is azaz 8-17 ig, igy életem sincs, bolt vacsi fürdés alvás a hétköznapjaim. De még gyűjteni sem tudok mert csak hónapról hónapra elég ill arra se.

Vagy olyanok hogy meglett a diploma, vagy versenyeket nyertem nem egyszer pl rajzzal, meg ruhatervezésekkel stb, vagy meglett a jogsim, ezek az örömök talán csak 1 hétig tartottak.

Függ attól, hogy mekkora a cél, mennyire összetett, mennyi időt vesz igénybe, mennyire sok erőfeszítést igényel, vagy mennyire léptet ki a komfortzónámból.

Érzésileg elsősorban elégedettség, megkönnyebbülés.