Kinek mondjam el a személyes bajaimat, ha minden ismerősöm, barátom húzza a száját, hogy ez túl személyes, minek teregetem ki?

Az embernek van elég baja, nem akarja még más baját is hallgatni. Nem egyszerű, énis nemrég tanultam meg hogy az embereket nem traktálhatod a saját hülyeségeiddel.

Ha nagyon szükséged van segítségre én elmennék a helyedben pszihológushoz, vagy terápiára vagy hasonlók.

Leírásod alapján az lehet a gond, hogy te szó szerint mindenkivel meg akarod osztani a személyes bajaidat. Minden ismerős, minden barát, minden családtag... minek? Keress egy igazi barátot, aki ilyenkor meghallgat, de nagyon figyelj arra, hogy te is barátként kezeld, ne lelki szemetesládaként!

Azt meg is értem, hogy ismerősök, egyebek nem akarnak meghallgatni, mindenkinek van saját gondja elég, ráadásul - értelemszerűen - mindenkinek a saját problémája a legfontosabb, nem "fokozottabban figyelni" valakire, akit ismer, de talán még csak nem is kedveli túlságosan.

mi a kérdés?

mi a problémád? itt elmondhatod név nélkül

Tényleg nem tartozik másra a te nagyon személyes problémád. Ahhoz egy olyan társ/barát/rokon kell aki szintén szívesen beszél hasonlóról vagy legalább élvezi ha elmondod neki.

A családon belül kifejezetten kellemetlen lehet ha mindenféle problémát elmondasz. Én elkövettem azt a hibát, hogy egyszer elmondtam valamit a belső problémáimból a házasságommal kapcsolatban a testvéremnek. Nem sokat, nem panaszként, csak egy megjegyzést tettem beszélgetés közben. Azonnal el is terjedt a családban és nekem nagyon kellemetlen, mert semmi közük hozzá, nem értik a helyzetet, hiszen egy mondatból vonnak le szélesebb következtetéseket stb. stb. Soha többet nem beszélek még ennyit sem senkivel a családban, ez kizárólag kettőnk dolga a párommal.

Anyámék házassága pokoli volt, és anyám nekünk gyerekeknek panaszkodott a mindenféle problémáiról. Olyanokról is amiket egy gyereknek soha nem kell tudnia. rettentően kellemetlen volt és egyenesen meg kellett neki mondani, hogy NE beszéljen nekünk ilyesmiről, mert semmi közünk hozzá.

Ha a te családtagjaid is olyanok, mint pl. én, hogy nem akarnak ilyenről hallani, az ilyen problémáidról veled beszélni az nem azt jelenti, hogy nem szeretnek, hanem rohadtul kellemetlen számukra és egyszerűen nem akarják. Ha olyanok lennének, mint a testvérem, akkor meghallgatnának, mert őt nem zavarja.

Fogadd el hogy a családod ilyen! Inkább örülj annak, hogy nem akarnak kibeszélni meg boncolgatni a dolgaidat állandóan!

Amúgy keress pszichiátert vagy hasonló terapeutát akinek ez a dolga és aki segíteni is tud!

Azért az sem mindegy, hogy kikre zúdítod a problémáidat és hogy milyen gyakran.

Mert időnként mindenki meghallgatja a családtagjait, barátait és tanácsot is ad, de ha állandóan a problémákat kell hallgatni (főleg, ha nem is olyan nagy a gond, csak a problémázó érzi annak), az egy idő után nagy teher mindenkinek. Nem véletlenül foglalkoznak ezzel szakemberek (pénzért).

Ahogy fentebb is írták, a mai világban mindenkinek megvan a saját baja, elég az is neki, lelkileg se tudja másét is kezelni a sajátja mellett.

Meg hát a problémáidat neked kell megoldanod, más nem tudja megtenni helyetted. Ha valakikkel van konkrétan problémád és azt másoknak mondod, semmit nem érsz el vele. Azokkal kell megbeszélni a dolgot, akikkel gondod van, csak úgy lehet megoldani.

Ha betegségekkel traktálsz másokat, azon sem tudnak sajnos segíteni, orvoshoz kell menni, amíg nem segít szakember a betegségen.

Ráadásul sajnos sokan esnek bele abba a hibába, hogy állandóan csak a saját bajuk van terítéken, mindig csak róluk van szó és meg sem kérdezik a másikat, hogy ő hogy van?

Csak gondolj bele, hogy neked mennyi problémád van. Mi lenne, ha még valaki más is rádzúdítaná még pluszban a saját gondjait? Meghallgatnád, esetleg adnál valamilyen tanácsot is, de ha állandóan ugyanazzal jönnének, már teher lenne.

És végül, ha állandóan a magánéletedben túrkálna a családod meg a barátaid, akkor meg az kergetne az őrületbe, hogy nincs életed, mert nem hagyják hogy legyen.

Próbáld megtalálni az arany középutat. Néha elmondhatod a dolgaidat, de ugyanúgy hallgass meg másokat és adj nekik tanácsot. Hogy lássák, őket ugyanolyan fontosnak tartod, mint saját magadat. Így jobban meg is fognak hallgatni, mert ez kétirányú út, adok-kapok.