Mi a véleményed arról, amikor az emberek, vagy 1 ember a saját véleményét, igazságát, akaratát akarja ráderőszakolni? Hogyan cselekszel?

Attól függ, milyen sűrűn érintkezek vele.

De van közeli rokonom, aki a 28957436 milliomodik üvöltözés után is képes kontrollálni a marhaságaival.

Ennyi után még egy putyin is szolgalelkűvé válna.

3-as, hirdeti a véleményét erről a dologról.

Miért ne lenne neked ettől saját akaratod és véleményed? Nem is értem a problémádat.

Ha nincs hierarchia (nem a főnök vagy anyám)akkor nyíltan ellenvéleményezem vagy utasítom el.

Ha hierarchia van akkor meg mindenre bólogatok de minden ugy csinálok ahogy én akartam. Gyakorta manipulálok is hogy azt mondja amit en akarok hallani. Irányitott kommunikacio, nem teljeskörű infózás, tajékoztatást nem adok széleskörűen, nem hozom döntési helyzetbe sem stb.

De ez utóbbiba manipulálás, iranyítás, a baromságaik lenyelése hang nélkül bólogatni, ez nekem nagyon megterhelő amúgy es gyakorta idegesítenek hatráltatnak ha ilyenekkel kell dolgoznom

Ha két eltérő véleményen vagyok egy másik emberrel, akkor inkább igyekszem az ő másik gondolatmenetét megfogni, értelmezni, és elraktározni. Mert ilyenkor ugyanannak a dolognak ő egy olyan oldalát látja, amit én nem vettem észre, ez pedig érdekes számomra.

A másik viszont amikor nem véleményről, hanem meggyőződésről, pontosabban fogalmazva tévhitről, vagy makacsságról beszélünk.

Példának okáért: értek egy témához, mondjuk szakmámba vág, ebben dolgozom, vagy saját tapasztalatom van a dologban.

És a másik fél köti az ebet a karóhoz, hogy az nem úgy van.

Meg tudom indokolni neki, hogy "nézd, így van a szótárban", vagy "hidd el, hogy ez történik ilyenkor az emberi szervezettel, mivel kórházban dolgoztam, láttam már nem egy ilyen esetet" stb stb, értitek mire gondolok.

Nagyon szégyenlem magam emiatt, de sajnos be kell ismernem, hogy utóbbi szituációban ideges, feszült és lobbanékony leszek, amikor valaki elé nem saját nézőpontot, hanem tényeket teszek és nem fogadja el. Nem ritkán személyeskedő, hangosabb stílusban keveredünk, mivel az nyugodt érvelés lehetősége megszűnik, én pedig már-már fizikai fájdalmat érzek a zsigereimben, amiért a másik fél nem érti meg és nem látja be, amit több ember is meg tud érteni.

Ezen még én is javításra szorulok, de nagyon nehéz változtatnom rajta, és ezt tartom a legrosszabb tulajdonságomnak.

Minden esetre igyekszem türelmesebbé válni.

Rendelkezem elég önismerettel ahhoz, hogy elfogadjam lehet én gondolkozom rosszul és a másiknak van igaza. De ha nem is nekem van igazam el tudom azt viselni, hogy valaki nem ért velem egyet.

Nyilván ha véleményre kíváncsi ott nincs egyértelmű igazság. De ha tudományos dolgokra kíváncsi az illető nem fogom azt mondani, hogy 1+1=4, mert ott nyilván nem nekem lesz igazam.

Így az olyan kérdésekbe, vitákba amiknek nincs értelme már bele sem megyek.

De ez egy videó. Ne nézd meg.

Ez nem olyan, mint amikor egy ismerős, családtag akar valamiről meggyőzni és nem tudod kikerülni.