Nem vesznek komolyan, mert fiatal vagyok?

Megtanulsz majd vele együtt élni. Nekem olyan munkaköröm van, ahol határozottnak kell lenni, irányítanom kell az embereket, és emellé olyan pofázmányom van, hogy egy 10-est letagadhatnék az életkoromból legalább (28 vagyok, de még mindenhol kérnek tőlem személyit, meg hát én is látom, hogy kislánynak tűnök, pláne egyenruhában, ahol még csak nem is tudok nőiesebben öltözködni). Annyi az egész, hogy így kétszer kell elmondanom az embereknek, hogy mit kell csinálni, és mi lesz a következménye, ha nem csinálják. Aki nehezen fogja fel, annak háromszor. De egy idő után még a gyengébb képességűek is megértik, hogy akkor is az lesz, amit mondok, bár tény, hogy nehezebb, mint a 180 centis, 30-valamennyinek kinéző kollégámnak.

Az jutott eszembe, mikor még egyetem alatt mekiben dolgoztam, épp iszonyatos emberhiánnyal vittük végig az esti műszakot, és ezért én műszakvezetőként ilyen mindenest kellett, hogy játsszak, hol krumplit sütöttem, hol a konyhást segítettem ki, szóval a dolgozói egyenpóló volt rajtam, mert az ingből nehezen jön ki a zsír. Na, épp a kasszást váltottam le pár percre, mikor jött hőbörögni Karen, hogy legalább 20 perce vár. Ránéztem a monitorra... 6 percnél tartott a rendelése, ami nem jó, de nem is tragikus, de azért elnézést kértem, elmondtam, hogy ők sokan vannak, mi meg kevesen, ha szeretné, törlöm a rendelést és visszaadom az árát, ha meg mégis kéri, akkor még egy két perc türelmet kérek. Na erre az arcomba sikított, hogy kéri a felettesem, mondom, őőőő... nem tudom adni, mert este 11 van? És otthon van a családjával? Akkor a menedzserrel akar beszélni, mondom az nagyon jó, mert vele beszél. Ő azt nem hiszi el, túl fiatal vagyok hozzá, max egy gimis diákmunkás lehetek. Akkor jött vissza a cigijéről a kasszásom, szóval hátramentem, rávettem az inget a pólómra, és mint egy teljesen másik személy, sapka nélkül, kicsit mélyebb hangon (próbáltam nem elröhögni magam közben) mentem oda hozzá, hogy "jó estét, xy vagyok, mi a probléma?" szó nélkül kiviharzott, de akik vártak a kajájukra (szintén gyorsétteremhez képest sokat, de ők látták, mi a helyzet és nem pampogtak), azok jót nevettek.