Magával van baja azért szólogat be nekem, ezt az életét ismerve nagyon is jól tudom, még is szarul esik és magamra veszem?

Anyukám barátnőjéről van szó aki akármikor találkozunk előadja magát, milyen kedves milyen aranyos, de közben állandóan beszólogat. Kérdez valamit velem kapcsolatban, válaszolok neki rendesen, erre irónikusan beszól valamit, anyukámra néz és várja a megerősítést.. meg nyilván nem kapja de nem veszi észre magát.

Beszól az öltözködésemre, ha csinos vagyok az a baj, ha ő csinosabban van felöltözve akkor is beszól valamit. Igazából bármit mondok ő valamit burkoltan, “kedvesen” oda szól.

Anyukám mesélt az életéről (nekem nyilván nem mesél róla a nő), teljesen átlátom, hogy magával van baja, meg hogy nem úgy alakult az élete ahogy tervezte, elment a fiatalsága.

Ezt átlátom mikor egyedül vagyok, kicsit sajnálatra méltó is a vergődése, de mikor ott állok vele a szituációban akkor annyira lelomboz ez hogy így bánik velem és nem szolgálok rá.

Próbálom vele csökkenteni a találkozásokat, de sajnos nem lehet teljesen.