Csak én nem vagyok képes meditálni?

Én tudtam egy ideig, de aztán elköltöztem, és a szomszéd idegesítő kölyke MINDIG abban a fél órában visított amikor nekiálltam, szóval abba is maradt a dolog.

Amúgy nem feltétlenül kell hozzá zene. Csak becsukod a szemed, és vagy próbálsz nem gondolni semmire, vagy pedig vizualizálsz valamit, aztán egy ponton érzed, hogy működik amit csinálsz.

Miért nem jársz utána, ha nem tudod, hogyan kell csinálni?

Alapvetően háromféle meditációs technikát szoktunk megkülönböztetni. Több is van ezen kívül, attól függően, hogy a keleti vallásokhoz kötődő technikákat nézed, vagy a keresztény misztikából indulsz ki...

Amit mi a hétköznapi életben meditációnak hívunk, az a kontempláció (szemlélődés). Ez egy éber szemlélődést jelent, a dolog lényege az, hogy maradj éber, tudatosan légy tudatos önmagadra, és figyeld a felmerülő gondolatokat, érzéseket. Ne gabalyodj beléjük, csak figyeld őket. Ha azon kapod magad, hogy beléjük gabalyodtál, akkor szelíden tereld vissza magad az "itt és most" éberségébe. Ne próbáld meg elnyomni a gondolataidat és az érzéseidet, az nem vezet semmi jóra (úgyis előtörnek, ha nem pont, akkor majd máskor).

A második módszer a koncentráció. Ehhez kell egy konkrét valami, ami a koncentráció tárgyát képezi, és kifejezetten jó, ha ez olyasvalami, ami érzelmileg közel áll hozzád. Sokan mantrákat használnak ehhez, mások mást.

A harmadik módszer a gondolkodás, elmélkedés (cogitatio). Ez jellemzően szent iratokon, pl. Biblián, Védákon, stb... történő mély elmélkedést jelent.

A zenét engedd el, a legjobb a csend. Ha mégis zenét szeretnél hallgatni, olyat hallgass, amit szeretsz, de nem követeli meg a teljes figyelmedet. Ha mondjuk a hard techno jön be neked, akkor hallgasd azt.

Az testhelyzetnél szerintem az egyetlen, ami fontos, hogy ne olyan pozícióban csináld, amiben elalszol, hanem ami megköveteli az éberséged, pl. széken ülve, egyenes háttal. Egyáltalán nem kell teljesen mozdulatlannak lenni, nyugodtan lehet vakaródzni, köhögni, stb. Ha már gyakorlott leszel, és magas szinten tudsz meditálni, képes leszel egyfajta enyhe, nem túl mély meditációt csinálni szinte bármikor, bármilyen hétköznapi tevékenységed során is.

Ja, és ne próbálj "nem gondolni semmire", úgyse fog menni.

Megértem azt akinek "nem megy".

Engem is érdekel már régen ez a dolog, próbáltam ilyen-olyan módszerekkel, olvastam róla, de valahogy sosem jött össze.

Kiiktattam a zenét, a zajokat.

(már amennyire egy belvárosi harmadik emeleten ez megoldható)

Próbáltam arra az egy tárgyra, gondolatra, érzésre koncentrálni, és belemerülni.

Aztán jött valami zavaró, pl. megreccsent alattam a szék, bevágta a szomszéd az ajtót, dudált egy autó az utcán..... és kizökkentett.

Mindig bámulom a páromat..... amikor olvas, akkor kikapcsolja a világot.Szólok hozzá, aztán mégegyszer, és csak akkor jön a válasz: mit mondtál? Nem figyeltem mert olvasok.

Pl. ha én olvasok -ráadásul olyat ami érdekel- akkor is, közben hallom az utcazajt, érzem a konyhában készülő süti illatát, eszembe jut hogy le kellene mosni az autót, fél szemmel meglátom az ablakon át, hogy hajladoznak a fák a szélben, stb.

Pedig jó lenne néha mindent "kikapcsolni".

Tudja valaki a megoldást???

Én csak azt tudom elmondani, hogy milyen tipikus hibák vannak, amikbe bele lehet futni.

Az egyik például az, hogy túl sokat vár az ember a meditációtól, és emellé sokan még türelmetlen is. A legjobb, ha elvárások nélkül állunk neki, és úgy fogjuk fel ezt az egészet, mint egy önmegismerési folyamatot, egy belső utazást.

A másik, hogy görcsösen követünk egy adott módszert. Ülj lótuszülésben, 32 fokos szögben a láb, piros szövetpárna a fenék alatt, másodpercenként pontosan 60 be- és kilélegzés, közben szegezd a tekinteted a két szemöldök közé, ... hülyeség, így biztosan nem fog menni, ez nem erről szól. Sokan, főleg a racionális beállítottságúak ahhoz vannak szokva, hogy ha X módszertan szerint csinálnak valamit, akkor Y végeredmény következik. Ez így is van, az objektivitás világában. Teszem azt, ha 11 gramm kávén, 9 bar nyomással áttolsz 100˚C-os vizet pontosan 32 másodpercig, akkor abból finom kávé lesz, és teljesen mindegy, hogy közben mit érzel, mit csinálsz, mi jár a fejedben, a kávé akkor is ugyanolyan jó lesz, minden egyes alkalommal.

A meditációnál épp az ellenkezője igaz. Nem a módszertan tökéletesen pontos követése a lényeg, hanem te magad, a saját elvárásaid, a saját motivációd, a gondolataid, az érzelmeid... ez a szubjektum világa.

A harmadik, hogy ha hozzá van szokva az ember az objektív (durva) világból érkező erős ingerekre. A szubjektivitás világában nagyon nyitottnak és szenzitivnak kell lenni, mert sok esetben csak nagyon finom érzelmi vagy gondolati változásokat tapasztalunk.

A harmadik probléma lehet, hogy ha valaki nem bízik a saját tapasztalataiban, és folyamatosan ellenőrizgeti magát. Jól csinálom-e? Azt érzem-e, amit éreznem kell? ...stb. Ez megint csak tévút, így biztosan nem fog menni. Nyugodtan lehet olyat csinálni, sőt szerintem kifejezetten hasznos, ha az ember tudatosítja magában, hogy mit élt ált a meditáció során, ez segít megerősíteni a tapasztalatot. Történt-e valami, bármilyen finom észlelés, érzékelés? Akár meditáció közben is meg lehet kérdezni magunktól, hogy éppen mit tapasztalok, mit érzek? Mikor és hol kezdődött, hová tart, hol a vége? Ha valakinek sok ideje van, le is írhatja ezeket. Mit érzek fizikailag a testemben, és mit érzek lelkileg?

Ha valakinek nehezen megy a koncentráció (én is ilyen vagyok), akkor lehet használni füldugót (füllhallgató/fejhallgató is jó lehet), szemmaszkot, ez a külső ingerek nagy részét kizárja. Egyébként célszerűbb a kontemplációt gyakorolni, mint a koncentrációt, vagy legalább bevezetésként a kontemplációt aztán a koncentrációt, mert segít összpontosítani az elmét.

Úgy egyébként célszerű a meditációt a mindennapi életünk részévé tenni, és gyakorolni bármilyen olyan tevékenység közepette, ami nem követeli meg az ember teljes figyelmét.