Ha valaki 27 évesen azt mondja sose szeretne gyereket, akkor az már nem fog változni?
Én rólam van szó, csak így könnyebb volt megfogalmazni a kérdést.
Az okok:
Halmozottan mentális beteg vagyok és az egész családfám problémás mentálisan, minden felmenőmnek van valami nagy baja (komolyan).
Nincs bennem anyai ösztön. Nem olvadok el ha kisgyereket vagy kisbabát látok, csak udvariasságból mondom rá hogy cuki mert elvárják de amúgy nem tudok velük mit kezdeni és totálisan hidegen hagynak.
Érszűkületes a lábam 27 évesen (apai nagypapámtól örökölhettem).
Van párom és ő sem szeretne gyereket. Ő is úgy gondolkozik ahogy én és támogat engem mindenben.
Teljesen függök érzelmileg a szüleimtől, velük lakom, nagyon sok szívességet teszek nekik és én ebbe teljesedek ki. Szinte az egész időmet lefoglalják.
Olyan munkám van, ami később kínos lenne ha vállalnék gyereket és magyarázkodnom kéne előtte. Nem szeretném abbahagyni ezt a munkát, én ebben fejlődöm és teljesedek ki, ameddig csak megy, addig csinálom.
Egyszerűen csak nem férne bele az életvitelembe egy gyerek.
Undorítónak tartom azt a tipikus gyerek szagot.
Tudom nagyon betegnek tűnik de később ha már nem lesznek szüleim én ki szeretnék lépni az életből, legalábbis azt akarom hogy én hozhassam meg szabadon a döntést hogy befejezem-e vagy önszántamból maradok tovább, mert most csak miattuk vagyok itt és nagyon jó lesz amikor az én kezemben lesz a döntés. Egy gyerek ebben is akadályozna, végleg a Földi élethez kötne és nem szállhatnék ki belőle soha. Akkor sem ha nagyon rosszra fordul.
Félnék a szülés fájdalmától, a testi változásoktól, reggeli rosszullétektől. Attól is hogy utána kövér maradnék és nem “menne vissza” a testem.
Toxikus ember vagyok.
Biztos van még.
Egyébként 2021 óta spirállal védekezek, sose voltam még terhes ha egyszer a spirállal megfogannék akkor elvetetném és elköttetném magamat utána Szlovákiában. Havonta tesztelek, akkor is ha megjön, biztos ami biztos. 50 évesen (ha megérem) el szeretném majd mondani magamról hogy én sosem voltam terhes. :)
——
Ezek alapján van esélye hogy valaha mégis máshogy hozza az élet vagy megnyugodhatok és kijelenthetem hogy nekem sosem lesz gyerekem?
válasza:Sajnos még te is meghibbanhatsz, és a leírtak ellenére gyereket vállalsz.
Remélhetőleg azonban nem fog változni a véleményed.
válasza: válasza:"Ennyi hulladék embert egy rakáson! Az ilyeneket kellett volna csecsemőként magukra hagyni kihülni..."
Vicces, hogy te hulladékozol itt másokat, miközben konkrétan totál idegen emberek halálát kívánod.. és mindezt miért? Pusztán azért, mert másképp élik az életüket, mint ahogyan azt te jónak látod. Hát el kell keserítselek, de egy ilyen gyomorforgató megszólalás után egyedül rólad mondható el, hogy hulladék vagy, sőt egy emberi 0.
válasza:
válasza:Én sem akarok . 36 vagyok.
Csak Apám terrorizàl hogy neki ez fájó pont.Egyáltalán nem érti meg az ezzel kapcsolatos érzéseim,gondolataim.
És nem értem én sem őt ,miért fájó pont neki mert egész gyerekkoromba leszart..rideg volt velem érzelmileg ,alig beszèlt velem nem érdeklődött...csak sz Anyja érdekelte meg a sport,haverok.Neki is köszönhetem hogy szorongó tipus lettem....
Mostmeg rámteszi ezt a súlyt ....
válasza:17-es: ne hagyd, hogy befolyásoljon. Akik nagyszülők akarnak lenni ők ezen okokból akarják az egészet: kell nekik egy gyerek, akire nincs felelősségük, akit csak babusgathatnak de a neveléssel nincs semmi gondjuk, viszont beleszólhatnak abba, hogy te mit és miért csinálsz rosszul. Hidd el ő is így tenne annak ellenére, hogy ő milyen apa volt.
Vagy ott a másik típus, akik abban a tudatállapotban vannak, hogy az a "normális", ha egy nő szül, mert az a dolga. Ők egyáltalán nem értik meg, hogy aki nem akar az vajon miért nem akar.
Mindegyikben közös az, hogy a gyereknevelésbe semmilyen módon és formában nem akarnak besegíteni, ebből nagyon ügyesen kihátrálnak, hisz "nem az ő dolguk", "nem ők a szülei". Nem értik meg, hogy sokaknak a megélhetésük is teljesen bizonytalan, nem lehet azt sem tudni, hogy egy gyerek milyen hatással lesz a szülőkre, mert nagyon sok esetben tönkreteszi a kapcsolatot és ott marad anyuka egyedül még úgy is, hogy apuka erőltette a gyereket.
A leírásodból kiindulva apádnak az volt anno a természetes, hogy anyukád nevelt fel, mert ő kivette a részét a gyereknevelésből a "készítés" során, illetve ha kellett venni valamit, adott bele pénzt. Akár hibáztatod érte akár nem, neki ez volt a természetes, gondolom ezt a modellt látta otthon is, az anyja így nevelte, hogy ne menjen el a szoknyája mellől, és sajnos ennek ti (te) ittátok meg a levét. Sajnos ez ma is nagyon gyakori probléma, tele van az internet siránkozó nőkkel, akik arról panaszkodnak, hogy a férjük/párjuk nem segít sem otthon sem a gyerek körül. Mert sokan még csak azt sem képesek megbeszélni, hogy a gyerek születése után kinek milyen feladatai lesznek, mert elvileg mindketten akarták és az apák dolga nem az, hogy elmenjenek dolgozni, hogy legyen miből élniük, mert az csak egy része. Ha ő is akarta a gyereket akkor igenis pelenkázza, fürdesse, játsszon vele, tanuljon vele, stb. Vagy ha egy férfi ebből nem kér akkor ne akarjon apa lenni.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!