Amikor valaki maximalistának tartja magát, az megfelelési kényszeres?

Nem. A maximalista embert nem érdekli más ember véleménye. Önmagából akarja a legjobbat kihozni. Ez ugyan olyan kb. mint a sportolóknál. Nem más miatt, hanem önmaga miatt-mint egy edzés, csak szellemi értelembe véve. Vannak jó oldalai és vannak rossz oldalai is.

A maximalista ember sosem alkuszik meg. Nem tudod megvásárolni pl. mert nem megvásárolható, hiszen az nem fér bele az értékrendjébe. Számára nincs közép út. Vagy jó valami, vagy rossz.

Van egy másik fogalom, amit gyakran használnak szinonimaként, pedig némileg mást jelent: a perfekcionizmus. A maximalistát az hajtja, hogy +3-ra akar eljutni, és nem hajlandó beérni a +1-gyel, vagy +2-vel, neki a 3 kell. A perfekcionista viszont a +2-t úgy éli meg, mintha -1 lenne, és azért töri magát, mert neki a +3 az 0, azaz az elfogadható minimum.

A maximalista tudja, mi a jó, de neki a legjobb kell, a perfekcionistának csak szar és nem annyira szar van. Szerintem a perfekcionisták között kell keresni a megfelelési kényszereseket.