Milyen érzés, amikor először van saját szobája az embernek?

Nekem gyerekkoromban nem volt, anyám és apám rosszban voltak(röviden), és én anyámmal voltam egy szobában.(egyébként 12 felett már rettenetesen utáltam, a mai napig sem szeretem ezt, amikor otthon vagyok) Aztán gimiben és eddig egyetem alatt is kolis voltam, szobatársakkal(azt szerettem).

Viszont következő tanévben úgy néz ki, hogy nem tudok kolis lenni(a meló miatt kicsit megcsúsztam az átlaggal, lehet nem vesznek fel), tehát muszáj lesz szobát bérelnem.(mivel messze lakom)

És fura belegondolni, hogy ősztől ha "haza" megyek az órák után, akkor lehet, hogy más is otthon van, akivel együtt élek, de ha bemegyek a szobába az csak az enyém. Nekem még ilyen soha nem volt, csak pár napokra, amikor anyám éppen nem volt otthon, vagy éppen a szobatársaimnak nem akkor volt vizsgája, mint nekem és nem voltak bent. El nem tudom képzelni milyen, amikor ez állandó, és nem kell kb másokhoz alkalmazkodni olyan dolgokban, amik a szobán kívül nem is érzékelhetőek, pl azzal, hogy lekapcsolom a lámpát fél kilenckor, mert anyám alszik, vagy bármi ilyesmi.