Nagyon szégyellem magam. Tényleg nagyon bunkó voltam?

Egy iskolában dolgozom egy ideje, elötte itt tanultam, de az igazgató felvett dolgozni.

Szinte mindenkivel tegeződünk, egyedül az igazgatóval magázódunk egyelőre.

Amúgy is bajban voltam ezzel a tegeződéses dologgal, mert tisztelem a tanáraimat és nagyon sokáig tartott amire sziával tudtam köszönni bármelyiküknek is.

Minden alkalommal kérték, hogy tegezzem őket, volt aki már akkor is kérte, amikor még tanuló voltam.

Na de...

Van egy nő az iskolához tartozó másik épületben, irodában, akihez időnként át kell mennem ezzel-azzal.

Kb 40 éves körül lehet, én 25F.

Úgy gondoltam, mivel mindenki ilyen lazán veszi ezt az egészet, ezért megkérdezem tőle, hogy a könnyebb kommunikáció végett nem lehetne e tegeződnünk? (Ezt nem így kérdeztem, próbáltam nagyon óvatosan, udvariasan, tényleg nem akartam megsérteni vagy bármi ilyesmi)

De valahogy nem igazán úgy reagált mint amire számítottam, azt hittem simán rávágja, hogy rendben.

Helyette elgondolkozott egy darabig, aztán.... háááátt... nem tudom.... nem tudom lehet e... tegeződhetünk....

Az is elég kellemetlen volt.

Ma szintén át kellett mennem hozzá és mivel így is furán éreztem magam ettől az egésztől, úgy köszöntem neki, hogy helló.

Ezt se bánta szándékkal, inkább barátságos akartam lenni.

Na erre egy picit kiakadt, mondta, hogy ezt a hellót hanyagoljuk inkább, ezt ne...

Lehet nem nagy dolog, de eléggé lelkis vagyok és most nagyon szarul érzem magam, pedig tényleg távol áll tőlem a bunkóság, udvariatlanság mint olyan...

Úgy érzem nem kedvel vagy nem vagyok neki szimpatikus vagy nem is tudom, olyan fura ez az egész.

Nem szabadott volna megkérdeznem tőle, nagyon úgy érzem, hogy ezzel szúrtam el.

Később mondták nekem mások, hogy tényleg illetlenség volt, mert az idősebbnek, főleg ha nő, neki kellett volna kezdeményeznie ezt az egészet, viszont én tényleg nem gondoltam, hogy ez ilyen nagy dolog a mai világban...

Érdekelne a véleményetek, esetleg hasonló tapasztalata valakinek.