Tényleg mindenki tehetséges valamiben?

Igen, csak valóban...ebben az országban kb. lehetetlen kamatoztatni a tudásodat.

Kivéve ha bazinagy az ismeretségi köröd akik közt magasabb pozícióban lévők is vannak, de igen sokan elnyomnak.

A tehetség egy összetettebb és nagyon sokak által félreértelmezett dolog. Nem egy bináris van/nincs tényező, hanem sokkal inkább lehetőségeket jelent. Minden ember biológiailag rendelkezik úgynevezett előre huzalozott képességekkel. Vannak hangszálaink, meg tudunk tanulni beszélni, sőt akár énekelni is. Van izomzatunk, meg tudunk tanulni nagyon sok féle mozgásformát. Van agyunk, memóriánk, meg tudunk tanulni nagyon sok féle tudásanyagot.

A tehetség egy része velünk születik, mert ha jobbak a fizikai adottságaink, akkor többre képes, jobban fejleszthető, könnyebben regenerálódik a szervezetünk, több mindent képes befogadni az agyunk, könnyebben, gyorsabban feldolgozza, jobban megtalálja az összefüggéseket, jobban tud rögtönözni, stb.

Viszont minden képességünknek nagyon komoly fejlesztési tényezője van. Ha csak a veleszületett képességekre hagyatkozol, akkor elég hamar kifullad hogy mire viszed. Ha már Szoboszlay volt a példád (de bárki más is lehetne, aki ma sikeres bármiben is), ő ma a világon semmit nem érne, ha még mindig csak a 3 éves szintjével próbálna érvényesülni a 10x annyi idősek között. Az ő mai sikeréhez sokat számíthat, hogy már 3 évesen rájött, hogy miben jó, de legalább ennyit számít az, hogy 3 éves kora óta folyamatosan edzett, fejlesztette, képezte magát, hogy a vele született tehetsége folyamatosan fejlődjön, javuljon és egyre jobb és jobb legyen.

Lehet, hogy nem pont ugyanennyire, de hasonlóan eredményes lehetne szinte bárki, aki ugyanúgy 3 éves kora óta ugyanolyan kitartással és módszeresen ennyit edz és fejleszti magát. Mert egy szinten túl a kezdeti tehetség már sokkal kevesebbet számít, mint a kitartó és módszeres munka.

A 3 éves kornak ebben leginkább azért van jelentősége, mert ha valamit 3 évesen elkezd helyes technikával megtanulni, azt egy életen át jól fogja csinálni, ami eredményesebbé teszi másoknál, akik 3 évesen hibás technikával, rossz módszerrel tanulnak meg valakit és aztán évekig azon kell dolgozniuk, hogy a hibát kijavítsák és elkezdjék jól csinálni.

Például egy gyereknek nem kell nyelvérzék hozzá, hogy BÁRMILYEN nyelven megtanuljon. Egy anyanyelvi környezetre van szüksége, ahol az a nyelv körülveszi és megtanul beszélni azon a nyelven. Ha több nyelvű környezet veszi körül, pl. apa egyik, anya másik nyelven, nagyszülők meg harmadik és negyedik nyelven beszélnek hozzá, akkor akár 2-3-4 nyelvet is simán megtanulhat bármilyen nehézség nélkül.

Viszont, ha valaki csak egy nyelvet sajátít el gyerekként és aztán nem jó módszerekkel próbál egy újabb nyelvet megtanulni, az elkezdi törni a fejét, hogy van-e nyelvérzéke, képes-e nyelveket tanulni, stb.

Nyilván, akinek jobb érzéke van, annak könnyebben megy. Akit érdekel és motivált, arra könnyebben ragad, mert szívesen foglalkozik vele. Ha élvezi, szórakoztatja, akkor sokkal szívesebben foglalkozik vele sokat, mint akkor, ha kényszernek, nyűgnek éli meg az ember. Végső soron pedig az számít a legtöbbet, hogy mennyi időt tölt az ember módszeres és helyes tanulással.