Mit gondoltok az emberekről?

Nincsenek univerzálisan rossz emberek. (Legalábbis merem hinni, bár nem igaz, mert vannak mentálisan annyira megborult elmék akik számtalan másik ártatlan ember halálát okozták..) de mondjuk azt, hogy átlagban senki sem csak rossz. Szeretnék ebben hinni.

A gyerekek naiv apró lények a boldog tudatlanságban.

Az, hogy az én megítélésem nem mérvadó, mert mindenki a tanult sémái mentén alakítja a véleményét és húzza meg a határait.

Nyilván vannak nagyjából egységes normák (pl. Gyilkosság = rossz, szemetelés = rossz). De a rossznak rengeteg árnyalata van. Ami nekem belefér és nem gondolom rossznak az másnál simán kiverheti a biztosítékot.

A gyerekek elég tág fogalom. A válaszom előtt tisztázni szeretném, hogy nálam baba 1 éves korig, gyerek 10 éves korig, tini 20 éves korig. Tehát nekem a gyerek 1-10 éves korig terjed. Nem kell ezzel egyetérteni csak a válaszomat ennek tükrében olvassd tovább ❤

A gyerek az első pár évében megtanul beilleszkedni a saját mikro környezetébe. Onnan eltanulja a családi normákat, határokat, reakciókat és a fokozódó elvárásokat. Ha a család többnyire rendben van és nincsenek szélsőséges problémák (alkoholizmus, bántalmazás, erős viták) akkor az a gyermek is rendben lesz.

Ahogy a mikro környezete elkezd tágulni (ovi, iskola, edzés stb) úgy fokozott tehernek és elvárásnak van kitéve. Ha ezekhez a gyermek otthon is hozzá volt szokva (egyszerű dolgokra gondolok, mint cipő bekötése és társai) akkor nem lesz probléma a későbbi beilleszkedésével. De ha ezek a "kötelező feladatok" vagy nem voltak meg vagy túl voltak tolva (semmit nem kellett csinálnia vs szinte el van várva hogy ő takarítsa a házat) akkor az a gyerek el fog veszni a világban. Picit idősebb korára öntudatra kezd ébredni és elkezdi észrevenni a társait. Látni fogja, hogy ki hogy él, másoknál mi a dinamika és elkezdi a környezetét összehasonlítani másokéval.

"Mit gondoltok az emberekről?":

Kétlábon járó xargyárak. Csak a másikon való átgázolás a céljuk.

"Mit gondoltok a rossz emberekről?":

Fölösleges velük szembeszállni, bosszút állni rajtuj, mert az élet ad nekik is ajándékot (pl.: rák, baleset, stb.).

"Mit gondoltok a gyerekekről?": Számomra nincs szükség saját gyerekre, nem szerretem, ha a közelemben is van. A "szülők?" nagy felelőtlenégeinek a következményei...

A saját gyerekeimet szeretem. Más, idegen gyerekek közömbösek számomra, vagy idegesítenek. Rengeteg a hülye, elkényeztett gyerek.

A rossz embereket meg ki szereti? Ez marhaság.

-el kell szigetelődni olyantol vagy olyanoktol aki toxix aljas mérgező

vagy kiröhög

- naivak jólelkűek

Rossz emberekről azt, hogy rosszak.

Gyerekekről azt, hogy neveletlen kis tetvek. Ahogy meglátok egyet a műanyag kis sárga robogójával visítva felém közelíteni, máris ideges leszek. A nagyobbak még hülyébbek, hangosabbak, és úgy mennek mint a csürhe. El se lehet tőlük férni a járdán.

Nagyon általános jellegű a kérdés. Nem tudok rá válaszolni. Legalábbis érdemben nem.

Mindenkinek más a "rossz" a "gonosz", és ugyanez a jóval is így van.

Csak egy példa: Sétálsz a gyerekeddel az utcán, és egyszer csak megtámadja egy kutya a gyerekedet, te meg agyonütöd. A kutya megdöglik, de a te gyereked él. Számodra hős tett, de a kutya gazdája már nem gondolja ezt. Persze nyilván azt sem gondolja, hogy nem kellett volna megvédeni egy gyereket, de nyilván megölni a kutyáját sem kellett volna, tehát te "rossz" vagy.

Érted? Szubjektív dolog a "gonoszság" is, hiába mondják sokan, hogy nem. De, igen, az.

Másik példa: Az arab világokban egy isten létezik, Allah. Mindenki, aki nem sorakozik föl mögötte, az az arabok számára megbocsáthatatlan, és azonnal kivégeznek érte. Innen, Európai szemmel ez kegyetlenség, gonoszság. De számukra ez dicsőség, és az ő szemükben meg mi vagyunk a "gonoszok". Remélem érthető mit akarok ezzel.

Arról nem is beszélve, hogy maga az ember elvileg nem is mondhatná meg, hogy ki "gonosz", és ki "jó", mivel egy ember sem létezik a földön, aki csak jó dolgokat cselekedett volna. Nincs ilyen. Nem is lesz.