Miért vagyunk áldozadhibaztató társadalom?

Ez az emberi tudatlanságában, nagyon alacsony értelmi képességben és a szokásokban keresendő.

Ez nem csak a szakmunkásokra, hanem a diplomásokra is igaz, vagyis az emberek nagy része, amit a szájába adnak, azt elsajátítja, de onkepzesre már nem fordít időt.

Lehetne ezen változtatni

Ahhoz, hogy az ember ki tudjon lépni az áldozat hibáztatás szerepéből, ahhoz szükséges lenne már a közoktatásban:

- lelki gyakorlat és hasznos szokások tantárgy,

- intelligencia fejlesztés (eligazodás, tájékozódás, lényegmegragadás) tantárgy,

- döntés tudománya tantárgy,

- szervezés és irányítás (életünk) tudománya tantárgy,

- asszertiv viselkedés tantárgy,

- értékelemzés tantárgy.

Illetve a pozitív propaganda a tv-ben, rádióban, plakátokon stb.

Így a régi haszontalan szokások felülírhatók, és egy felelősségteljes gondolkodású és hozzáállású ember nevelhető.

Puszta pszichológia. Nézzük meg a nemi erőszak példáján:

Ha azt mondjuk hogy “azért erőszakolták meg mert olyan ruhát vett fel”, azzal rengeteg dolgot üzenünk magunknak.

1. hogyha én nem veszek fel olyan ruhát, engem nem fognak bántani —> hamis megnyugvást és biztonságérzetet adok magamnak.

2. A lány tehet róla —> magyarul attól aki megtette, nem kell félni hiszen -részben- ártatlan, vagyis azért mentjük fel a bűnöst a bűnei alól, hogy kevésbé kelljen félni tőle.

3. emberi természet az állandó, nyughatatlan válaszkeresés, ok-okozatok pontos tudni akarása, és a hianyzó darabkákat a megnyugvásunk érdekében akár rossz infókkal is kiegészíthetjük. Jó infó az lenne, hogy értjük az elkövetők lélektanát, értjük az indítékokat, de mivel ez nincs meg, válaszai sincsenek a történtekre az átlag buta embernek. Már kisgyerek korban megfigyelhető, hogyha megkérdezünk egy ovist, “mondd el hogyan keletkeznek a hegyek”, és (nyilván) nem tudja levezeti a geológiai folyamatokat, akkor valami bődületes hülyeséget mond (“a munkás bácsik odahordták”). Sajnos így működik a felnőtt ember is, pedig hiába lenne meg minden eszközünk tájékozódni.

4. Szeretünk nagy és nehéz dolgokból kimaradni. Ha nem érint nem kell vele foglalkoznom, márpedig ez nyilván csak azokat érinti, akik olyan ruhát vesznek fel. Így nem kell megoldani nagy és komplex társadalmi problémákat, pl szorgalmazni a szexuális edukációt, amiben kifejtjük hogy a nem az NEM, és hogy mindenkinek joga van a testéhez, nem kell felszámolni a szexizmust és a nők tiszteletére nevelni a fiainkat, nem kell olyan politikai pártokat támogatni akik középpontba helyezik a VALÓDI gyermek- és nővédelmet (pl az Isztambuli Egyezmény ratifikálásával), nem kell a lányainknak egy élhetőbb világot teremteni, hiszen elég arra nevelni hogy ne vegyen fel “olyan” ruhát.

Szóval röviden, az áldozathibáztatás mögött az áll, hogy szeretnénk hinni hogy egy biztonságos, békés világban élünk, ahol velünk ilyen nem történhet meg, és jogunk van nem törődni vele. Erre keresnek önigazolást.

Utolsó, nagyjából egyet értek veled. Viszont nem gondolod, hogy sok nő erősen hozzájárul ahhoz, hogy a szexizmus ne tűnjön el?

Pl.: egy külföldi OF modell boxolt egy másik csajjal, majd miután nyerte, ünneplés közben felhúzta a felsőjét. Vagy én is áldozatot hibáztatok, mert mi az már, hogy nem csinálhatja azt a testével, amit akar?

Így van, egyszerű gyávaság. Ha azt mondom magának kereste, vagy okozta valahogy, akkor nem kell félnem, hogy velem, vagy egy számomra fontos személlyel is megtörténhet.

Illetve nem nekem kell vígasztalnom, segítenem.

Polcz Alaine től olvastam, hogy amikor egy valahol távolabb történt háborús nemi erőszakon szörnyülködött az anyukája, belőle kibuggyant, hogy vele is megtették . A tulajdon édesanyja erre letolta, hogy ne beszéljen itt hülyeségeket.

No comment

A viktimologia szatisztikai elemzést tud adni, de konkrét okot, nem.

A dohányzásról is tudjuk , hogy káros, mégse hal meg minden bagós tüdőrákban, csak nagyobb az esélyhányadosa. Sőt a nemdohányzóé se nulla.

Tehát lehet a viktimológiai profilom mentes az esélynövelő tényezőktől, mégse lehetek biztos benne, hogy nem leszek áldozat.