Mit lehet tenni, ha adrenalin függő egy ember?

Kedves Kérdező!

Én valóban adrenalin-függő vagyok, elmondom, nálam mivel járt. Hozzáteszem, nő vagyok, 47 éves.

Már gyerek koromban éreztem, hogy valami nem frankó, de mivel normális nevelésben részesültem, tehát normális erkölcsi értékekkel bíró család, nem gazdag, de nem is (túl) szegény, hozni kellett a "normális" gyerek látszatát. Mivel lakótelepen laktunk, azért volt lehetőség csibészségre, de nem igazán voltak ehhez partnerek.

Középiskolában már kezdődött a hülyeség, mikor kicsit lazult a szülői felügyelet, így 16-17 évesen. Mikor először leittuk magunkat a haverokkal, már az sem volt sima nálam. A tét persze az volt, hogy ki tud többet inni. Vékony lány létemre, simán legyőztem a többieket, de minél rosszabbul voltam, annál inkább hajtott,olyan volt, mintha a tét az lett volna, meghalok, vagy sem. Végül egyik viszonylag normális, észrevette, hogy valami gáz van, segítséget kért, kimosták a gyomromat a kórházban. Na, innentől fogva érettségiig beszigotított szülői felügyelet.Elérkezett a nagy nap, éppen érettségi alatt töltöttem be a 18. életévemet. Persze otthon nem mertek szólni, beindult az élet. Még nem tanultam tovább, három évig dolgoztam, illetve kisebb képzésekre jártam, de ALATTA, ami belefért. Pl: 10 emeletes tetején táncolni barátnőmmel, aki ugyan ilyen hülye, szintén full részegen, szerencsére, több esze volt, mint nekem.Gyakran változó partnerkapcsolatok, mert nulla idő alatt meguntam a másikat (vagy ő engem), ezekbe volt néhány agresszív állat is, előfordult, hogy lelöktek az első emeletről a földszintre, máig nem értem, egyáltalán hogyan éltem túl. Még csak sokkot sem kaptam. még csak azt se mondhatom, hogy örülten verni kezdett a szívem. Újabb szülői felszólítás, ha nem leszek normális, nem kezdek magammal valamit, húzzak el. Jó. Beléptem a felsőoktatás csodálatos világába. Rájöttem, hogy ez a nekem való, itt aztán volt izgalom bőven vizsgaidőszakba, de egyáltalán nem zavart, lényegében kicsit le is csillapodtam. De csak egy kicsit, mert mikor az első diploma után elmentem tanítani, és egyszerre nem tanultam tovább, megint kezdődött ez a hülye érzés.Jó kislányként beállítani magam, de közben természetesen a párkapcsolatban kitomboltam magam, amibe lényegébe csak a rosszfiúk fértek bele, plusz mindenféle olyan cselekedet, amivel szerintem simán túlszárnyaltam őket, ezt azért a normálisabbja is csodálattal nyugtázta:)Újabb diplomagyűjtések sorozata következett, a negyediknél megálltam, de csak azért mert terhes lettem. érdekes, hogy ha van egy gyermeke az embernek, teljesen leáll ezzel az adrenalinfüggőséggel Persze túlféltem, és figyelem, nehogy olyan legyen mint én, de sajnos a dolgozatírások előtt teljesen fel van villanyozódva, szóval nem tudom mi lesz.

Az adrenalinfüggőség nálam a veszély határtalan szeretete, az élet értelme, a szabadidő egyetlen lehetséges eltöltésének módját jelntette.

Lehet, hogy ez szélsőséges, de nálam így jelentkezett.

Bennem is van hasonló hajlam, de nem mások bántására az biztos.

Lelkiismeretes vagyok, de ha bepörgök tudok érdekes dolgokat csinálni.

Meg anno szigorúan több éve (már elévült minden) szórakoztunk azzal is, hogy dílereket rántottunk le pénzel meg hasonlók. Sokmindent nem írnék le ide de szerettem a veszélyes marhulást pár barátommal együtt. Sok helyen meg is van a hírünk a mai napig.