Veszélyes így gondolkodni? Így tényleg egy pár héten belül halott leszek?

Az egyetemisták vagy diplomások nagyon nagy része átesik egy lelki válságon az egyetem utolsó évében vagy a diploma után. Van, aki olyanokat gondol, amit te, van aki egyszerűen csak pánikol, hogy ő ezt hogy fogja kivitelezni.

Ez kb akkor fog rendeződni, amikor fokozatosan szembesülsz azokkal a dolgokkal amik taszítottak vagy amiktől féltél.

Belerohanni nem kell, vannak munahelyek, ahol csökkentett munkaidőben dolgozhatsz, pl napi 4-6 órát.

Vagy létezik hely, ahol 5 napot sem kell dolgoznod, mert 12 órában 3 napot dolgozol, 4 napod szabad.

De a lényeg, hogy amikor elkezdesz dolgozni és bele is látsz az egészbe, akkor tisztább képet kapsz.

Ez egy darab munka a millió munka közül.

Ha én is az első munkahelyemet vettem volna alapul a munkahely definiálására, hidd el, most én se dolgoznék. Nem call center volt, hanem más és utáltam csinálni, ráadásul amellett, hogy mindig hullafáradtan estem haza, odabent kiabáltak is velem. Kerestem egy másik helyet, ahol pedig imádtam lenni. Mert attól, hogy A munkahely egy rémálom, B munkahely nem lesz az.

Az, hogy rögtön az első negatív élménynél feladom olyan kb, mintha azt mondanám, hogy meg akarok tanulni spanyolul és pont egy tanárnak alkalmatlan magántanrát fogok ki. Nem az a megoldás, hogy elkönyvelem magamban, hogy én sosem fogok spanyolul megtanulni. Helyette ha azt mondom, hogy hagyom a fenébe ezt a perszónát és keresek egy másik tanárt és ő meg pont a szöges ellentétje az előzőnek, akkor megtanulom a nyelvet. Ha ő is egy bohóc, akkor keresek egy harmadikat. És addig keresek, amíg nem találok egyet. Mert léteznek jó tanárok. Ugyanígy léteznek jó munkahelyek csak keresni kell.

6, na ez már haladás némiképpen. Az lenne a lényeg, hogy segítsünk a kérdezőnek megérteni, hogy pontosan miért kéne hogy elhagyja ezt a gondolkodásmódjt és hogyan ehetné meg sikeresen.

6, te tudnál ehhez pszichológiai szakönyvet javasolni? Nekem van pár tletem ehhez, talán Rafael Santandreunak A Boldogság receptje című könyvével kezdhetne a kérdező.

Te mit gondolsz, 6?

Hasonló voltam, csak én azért otthon sokmindent megcsináltam, mert magamra, a családomra dolgozni nem vagyok rest, a környezetemre igényes vagyok, meg amúgy is elunom magam, a teljes semmittevés nekem nem opció. Viszont az sem, hogy más valakinek termeljem ki napi 8 órában a luxuséletre valót.

Nem azzal van konkrétan a bajom, hogy dolgozni kell a pénzért cserébe, hanem az egésznek az aránytalan, túl kötött, kizsigerelő módjával.

Az idősebb generáció még csípőből rávágja, hogy élősködő! A fiatalok azonban rendszerbeli hibákat látnak és egyre inkább nem kérnek így belőle.

Én drukkolok, hogy kitaposnak maguknak egy új, élhetőbb utat.

Sajnos a munkát nem nagyon végleg kikerülni, de próbálj esetleg vállalkozni. Akkor legalább magadnak dolgozol, a munkára fordított időből csak te profitálsz. Azért az csak jobb érzés.

#4 vagyok.

Azért válaszoltam így, mert a Kérdező nem akarja rendbetenni az életét. Nem azt kérdezte, hogy mit tegyen, hogy jobbra forduljon az élete, vagy legalább hogyan változtathatna a hozzáállásán, hanem egyszerűen kijelentette, hogy ő marad a mamahotelben, mert nincs kedve dolgozni és pont. És még el is hiszi, hogy igaza van.

Ismerek amúgy egy ilyen embert. Hamarosan 40 éves. Neki a szülei vettek egy lakást, abba hord fel mindenféle nőket, kettőnek már gyereket is csinált (nem direkt, de ha az ember nem húz gumit, előfordul), dolgozni derogál neki, mert ő nem fog befásulni, inkább piál, iszik és drogozik. Saját bevallása szerint előbb vesz magának cigit, mint a gyereknek enni.

Most épp kitalálta, hogy Magyarország ellene van, kiment külföldre, és ott csinálja ugyanezt. Iszik, drogozik, és tarhálja a pénzt az ismerőseitől.

Az "átlagembereket" meg a normális munkát pedig ugyanolyan nagy arccal nézi le, mint a "kedves" Kérdező.