Kinek milyen tapasztalata van a pszichológusokkal?

"válaszolok majd, ha a pökhendi arrogancia helyett normálisan érdeklődsz."

Fuh, ez erős volt kicsit. Nem gondolom, hogy pökhendi, vagy arrogáns lettem volna, tényleg érdekel a sztori, csak írásbam sok minden félremegy.

Azt viszont elismerem, hogy egy adag előítélet és szarkazmus volt a kérdésemben, mert egy csomó embernek mindenki pszichopata, aki egy kicsit ridegebben viselkedik, és ilyen sztorira számítok most is.

Mindenesetre: megtennéd, hogy kifejted?

Igazad van, valóban ott maradt az a kérdésed.

Szerintem egyik sem rossz irány. A depresszió egy annyira gyakori téma, hogy szinte bármilyen pszichológussal el tudsz indulni, és ha esetleg úgy látja, hogy klinikai depresszióról van szó, akkor majd továbbküld. A pszichiáterekkel az a megfigyelésem, hogy ők antidepresszánssal indítanak helyből, ami nem feltétlenül baj, csak én próbálom kerülni a gyógyszereket, ha nem muszáj beszednem.

Nehéz konkrét tanácsokat adni, hogyan találj magadnak pszichológust. Leginkább olyat keress, aki depressziós problémákra szakosodott, ez valószínűsíti, hogy ért is hozzá (persze semmire nem garancia önmagában).

Lehet egy támpont, hogy megpróbálsz a témában keresgélni, olvasgatni és ha találsz olyan cikket, interjút, egyéb publikációt valamelyik pszichológustól, akkor az adhat egy képet, hogy ő milyen lehet, hogyan beszél, milyen tanácsokat ad, stb. Ma már nagyon sok előadás, beszélgetés, blogbejegyzés, mindenféle elérhető a legtöbb szakembertől (már aki tart előadásokat és foglalkozik is azok neten közzétételével és akik követik a modern trendeket, hogy blogot, podcastet, stb. csináljanak). A régimódúbb szakemberek kevésbé foglalkoznak ilyesmikkel és ettől nem biztos, hogy kevésbé értenek bármihez, csak a szerepléssel kevesebbet foglalkoznak. Sőt egyáltalán nem biztos, hogy aki sokat publikál és jól tudja hirdetni magát, az bármivel jobb a tényleges terápiában is, nem csak a marketinghez és az akár szakmailag is nagyon jó tartalom gyártáshoz ért. Attól, hogy valaki jó könyveket ír, még nem biztos, hogy terápiát is jól tud tartani és fordítva. Szóval ezek is legfeljebb csak támpontként használhatók, nem jelentenek egyértelmű megoldást.

Az érdemi információt abból tudod leszűrni, hogy elmész hozzá, beszélgettek a problémádról, elkezditek a terápiát és ennek során kiderül, hogy mire juttok, hogyan tudtok együtt dolgozni.

Azt is nagyon fontosnak tartom, hogy sok esetben azon is múlik a terápia sikeressége, hogy a páciens mit visz a pszichológushoz. Ha valaki folyton csak az aktuális napi súrlódásokról kezd ventilálni a szakembernek, akkor az nagy valószínűséggel arról fog vele társalogni. Ideális esetben ekkor sem csak meghallgatja és együttérez, meg hümmög, hanem megpróbálja szakmailag feltárni, hogy az adott helyzetek, konfliktusok milyen módon hatnak rá, hogyan alakulnak ki, hogyan viszonyul hozzá a páciens. Valószínűleg ekkor is javasolni fog különféle módszereket, technikákat a problémák kezelésére, feldolgozására. Viszont ha folyton a napi aktuális kis problémák vannak előtérben és ezzel foglalkozik a páciens és a szakember is, akkor a talán fontosabb, mélyebben húzódó nagyobb problémák könnyen megoldatlanul maradhatnak.

Érdemes fontossági sorrendet felállítani a problémák és témakörök között. Már eleve listával (legalább a fejünkben) érkezni, hogy mikről akarunk mindenképp beszélni, miket szeretnénk megoldani. Ideális esetben azért a pszichológus is ráérez, ha vannak a mélyben elhallgatott nagyobb problémák. Valószínűleg próbál is időről-időre visszatérni a feldolgozatlanul maradt dolgokra. De ha a páciens akár menekülésként, vélelmezett önvédelmi mechanizmusként mindig más problémát tart a nagyobbak elé, nehogy a komolyabbakkal kelljen szembesülnie, akkor az nem könnyíti meg az érdemi haladást. Ahogy azt sem, hogy ő úgy érezhesse, hogy tényleg haladnak valamivel.

Kérte valaki, fejtsem ki.

Pl a szavai: túlreagálja, túlgondolja, túlérzékeny, én ilyet nem mondtam, stb. Szemembe hazudott, hogy ő ilyet nem mondott, nagyon komoly baj van msgával, ha így emlékszik. Erre mondtsm neki: ne hazudjon. Felháborodott. Majd korrigálta: hát lehet, hogy nem emlékszem mindenre, lehet, hogy mondtam, de maga túlreagálta. Ezt már úgy mondta, hogy nem nézett a dzemembe.Megkérdeztem tőle, tud e olyannak segíteni, aki iránt nem érez semmit? Váladza: én tudom, hogy általában mit érez valaki egy adott problémájánál, de ha mindenki problémáját átérezném, már felakasztottam volna magam. Nem momdtsm neki, hogy ez a hideg empátia

24/26

Igazad van.

22/27

Szerintem inkább pszichológust válassz. Olyat, akivel jó érzés együtt lenni, akinek meg tudsz nyílni. Ezen azt értem, hogy késztetést érzel, hpgy elmondj magadról dolgokat. Akinél azt érzed, ő egy ember és nem egy gép, vagy fal, amiről vissza pattannak dolgaid. Akit érdekelsz, és nem csak a pénzed

A társadalmi megítélése igen vegyes a dolognak. Nem tudhatod, hogy ki mennyire áll pozitívan a dologhoz és ki fog emiatt negatívan megítélni, vagy akár fúrni is. Érdemesebb diszkréten kezelni, úgy kevésbé tudják ellened használni.

Ha normális a munkahely, akkor beérik azzal, hogy olyan személyes természetű dolgod van, amit máskor nem tudsz elintézni és ennél többet mondani sem akarsz róla. Ha nem olyan a légkör, akkor meg a részletek megosztása sem valószínű, hogy hasznodra válna.

Esetleg lehet valamilyen önismereti tréningnek, egyéb képzésnek nevezni, de még ez is lehet ingoványos talaj bizonyos emberek esetében. Túl sokan vannak, akik még az ilyesmit is felesleges hülyeségnek, népbutításnak, kihasználásnak tartják.