Másnak is felnyomja az agyát, hogy míg ezek a nulla celebek, infulencerek milliókat keresnek a p**juk mutogatásával és buta szövegeléssel addig egy kemény munkát végző gyári munkás, bolti eladó vagy épp sokat tanult tanár, óvónő küzd a megélhetésért?

Jó, nekem az is, mikor hazaértem suliból, és leültem a Mónika show elé, kivéve ha nagymamám valami szappanoperát nézett :D (emlékszem arra, mikor valami rondának maszkírozott fatsuit-ot viselő csajt mindenki piszkált, majd elvileg megmérgezték egy csokival (?), és úsznia kellett, hogy helyre jöjjön, és a nyár végére gyönyörű nő lett. Ezzel telt egy nyaram, mert nagyanyám annyira szerette, hogy minden nap nézni kellett, és mivel nagymamám nemrég elhunyt és hiányzik, ha bárki ráismer a sorozatra, írja már meg légyszi, megnézném, pedig már akkor is szarnak tartottam)

De már nagykamaszként a Megasztár ment, és bár nálunk rendszerint vita volt otthon, hogy mit nézzünk este (egy tévé volt, és hét fő különböző életkorral és érdeklődéssel), abban az első pár széria során egyetértés volt, hogy a Megasztárt fogjuk nézni, pizzát sütöttünk, kukoricát pattogattunk, nasit és üdítőt készítettünk be, és az alapján, hogy utána hétfőn mindenki erről beszélt a suliban, valószínűleg más családokban is ez lehetett a program.

Ehhez képest meglepődve tapasztaltam, hogy nem csak, hogy az a műsor 7 szériát élt meg, de még az X-faktor is volt, amiből még idén is került fel válogatás a netre a sikertelen jelentkezőkből. Ki követi már ezeket, őszintén?

Nem ízlést szeretnék bírálni (az enyém kifejezetten suttyó, én önként néztem a Családi titkokat, meg az ilyen műsorokat), csak már azt látom, hogy akkora a kínálat, annyi féle tartalom van, hogy lehetetlen elcsípni egy olyan pillanatot, mint ami gyerekkoromban volt, hogy mindenki arról beszélt, hogy a Barátok Köztben Miklósrál kiderül, hogy tud járni, vagy, hogy ki kinek szurkol a Megasztárban, én megnézek egy filemt, aztán ha szóba hozom mondjuk ebédszünetben a munkában, kiderül, hogy senki sem látja. Oké, most már minőségi filmek közül válogathat, akinek van rá igénye, akkor meg tényleg a nyomorult Barátok Köztről beszélgettünk (amit persze soha, senki nem nézett), de legalább közös élményünk volt. Most ilyen nincs. Max. két hónap múlva betalál a dohányzóban a munkatársam, hogy ja, megnézte a filmet, amit egyszer ajánlottam. És akkor ketten tudunk beszélgetni róla. De egyébként meg vagy fórumokra kell menned online interakciót folytatni, vagy meg kell szervezned egy filmezős/sorozatozós eseményt, ha meg akarod osztani valakivel azt, amit nézel.