Tényleg traumatizálhat a szegénység annyira egy gyereket/kamaszt, hogy még felnőtt korában is hordozza az ebből fakadó sérelmeket? Hogy lehet ezen túllépni?

Szerintem az èhezés és a fàzàs pont az amit nagyon nehéz feldolgozni...de az èhezès a leginkább.

Ha meg visszamaradsz növésben emiatt nagyon akkor làtod is magadon naponta 140-150 cm között vagy pl az hátrányos helyzet a munka világában.

És nem utolsó sorban a mentalitást àtadtàk a szülők...sok szülő pl inkább a gyerekèn spórol és nem tesz érte nem tesz ellene hogy kitörjön a mèlyszegènysègből...vagy nem is olyan szegények de az alapszüksègleteiken spórolnak.

Szerintem nagyon jól teszi mindenki aki felnőttként kompenzálja magát hiszen ha senki más nem hajlandó tenni érted akkor te magadnak megadhatod amire vágysz. Ez annak a hozadéka hogy nem vagyunk rabszolgák:)