Gyerekként hogy képzeltétek el a jövőt?

Lesz egy szólíd visszafogott barátnőm akit középiskolai koromban ismerek majd meg. Viszonylag nagy széles baráti köröm lesz legalább 2 igaz baráttal mint amilyen apámnak van. Bulizunk, megyünk ide-oda na meg persze gamelünk is ami később értelemszerűen háttérbe szorul majd mert munka, lakás fenntartás és olyan 30-as éveim elejére gyerek vállalás. Szeretjük egymást a párunkkal és a gyerekeink jóban lesznek egymással és akárcsak mi szülők ő nekik is szép jövőjük lesz hasonló élményekkel. Öreg koromra valószínűleg már zsémbesebb leszek aki otthon el van az asszonnyal és majd történeteket mesélhetünk a gyerekünknek és az unokának vagy unokáknak.

Aztán fel kellett ébrednem és belátni, hogy valószínűleg apámék generációja az utolsó többnyire akiknek lesznek még ilyen emlékei.

Ezek közül eddig még a minimális dolgok sem váltak valóra.

25F

Én úgy, hogy több pénzem lesz mint a szüleimnek és jobban élek, lesz feleségem és egy gyerek.

Persze, semmi sem lett így.

Azt hittem, hogy az összes felnőtt értelmes, megbízható.

Amennyi hülyével találkozik az ember a mindennapokban, annál inkább izolálja el magát mindenkitől.

Néhány ember félelmetesen buta, képtelen szöveget értelmezni, ezért a statisztikák is olyanok, amilyenek. Ők okozzák a legtöbb munkahelyi és egyéb balesetet. Az intellektus egy dolog, a másik viszont az a rengeteg személyiségzavar és érzelmi labilitás. Minden miatt feszültek, mérgesek, türelmetlenek, ha lehetne egy sport szeletért összeszúrkálnák egymást.

Úgy képzeltem el, hogy könyvekkel fogok foglalkozni (hogy pontosan mit, azon nem gondolkodtam, csak szerettem olvasni), lesz egy szép nagy családi házunk, lesz egy férjem, 2 gyerek (nyilván egy fiú és egy lány), 1 kutya és 2 macska és lesz sok pénzünk, szép dolgaink, sokat fogunk majd együtt játszani meg utazni és boldogan élünk minden probléma nélkül.

Emlékszem, hogy még rajzoltam is egyszer egy álomudvart halastóval meg fűzfával. Ehhez képest a párommal egy 40 m2 körüli lakásban lakunk, de a 2 macska része végülis összejött a gyerekkori álomnak.

Suhanc koromban még hittem a mesékben...

Szerzek egy szakmát, elhelyezkedem egy gyárban, ahol tisztességes munka mellet csendesen leketyeg az életem, miközben családot alapítva felnevelünk a feleségemmel két lány gyereket is, akik tisztességesen dolgozó - és megélő - értékes emberként viszik majd tovább a vérvonalat.

Miután berántottak sorkatonai szolgálatra, törölték is "idegen hatalmak" az álmaimat.

Egy ideológiát kellett szolgálnom, amiért elvettek 18 hónapot túlnyomórészt értelmetlenül az életemből csak azért, hogy ennek leteltekor átirkáljanak mindent, - de tényleg szó szerint mindent.

A történelemkönyveket, az erkölcsi "normákat", az ideológiát, - amit azt követően kellett kiszolgálnia a magyaroknak, - az utcaneveket, az intézmények neveit, a tömegközlekedési járművek számát, a közjogi méltóságok neveit, az emberek álmait, céljait, gondolatait, - mindent.

Az emberek életét pedig olyan jelenségekkel "dobták fel", hogy értelmetlenné vált bármit is megtervezniük, mert a másodperc töredéke alatt előkerült az éppen ügyeletes szemétláda, aki alapjaiban zúzta le, húzta keresztül akármilyen időtávban elképzelt terveit, célkitűzéseit.

Sőt, állandósulttá tették a bizonytalanságot is, amiben egy ideig sok embert még hitegettek is, hogy csak ideiglenesen kell elviselnie.

Most ott tartok, hogy se család, se gyerek, se számottevő, életműként elért eredmény - már nem élő felmenőkkel és nem létező barátokkal, egyik napról a másikra várható kirúgással a munkahelyről, amelyért még csak nem is kell tennem semmit és ami után végérvényesen kilátástalanná válhat a helyzetem, mert olyan korsávban vagyok, hogy nyugdíjba még nem mehetek, de nincs az a munkáltató, amelyik képes lenne még munkaképes ember számba venni. Várom már, hogy vége legyen végre ennek az egész haláltáncnak!

Nagyjából úgy,ahogy most élek. Csak az a bökkenő,hogy nem számoltam a betegségekkel. Közepesen népes családi/rokoni köröm van...35 fölött jönnek a különböző betegségek,ami nagyon megviseli őket és engem is. Sajnos 2 rákos is van köztük.

Van egy gyerekem is. Na,a gyerekezést sem úgy képzeltem el, hogy egész télen influenzás az egész bölcsis-ovis-sulis csoport,ezáltal az én gyerekem is. Nyáron meg jön az itt ütöttem be,ott estem el,ez csípett meg stb.

Szóval alapjáraton nem voltam hipochonder,de valami mindig van valakivel. Akivel meg èpp nincs semmi, azzal lelkileg van probléma sokszor. Tehát én a felnőttkort nem így képzeltem el, hogy alig van olyan nap,amikor minden oké. Még az a szerencse,hogy én általában jól vagyok...na mondjuk nem na,mert a gyerekem megint hazahozott valamit és fáj a torkom :D