Miért furcsa manapság, ha valaki nem hajtja a pénzt, a nagyobb lakást/házat, újabb autót?

11, ki beszélt it tdiplomásokról meg ilyesmiről?

A kérdésben az van, hogy "beéri azzal ami van". Mondjuk a kérdező kifejthette volna konkrétan mire ogndol nem csak általánosságokat durrogtat, de na nem ez az egyetlen alig hasnzálható krédés:D

De ahogy nézem itt mindneki a saját szájíze szerint értelmezi a kérdést azátn odamondja és boldog:D

Azért, mert rákényszerít a világ. Ha nem teszed, ellentmondasz, akkor max hobó lehetsz, de van ahol még ezt is büntetik.

Ha pedig a rendszer része vagy, akkor keccsölj, szenvedj, ezért vagy. https://www.youtube.com/watch?v=CPW3YikDwEM

A kérdező pártján vagyok maximálisan. Szerintem egy ilyen lehúzó, kizsákmányoló országban élni (járulékok, adózás, bérek, árak, ezekről most nem akarok írni, a többség úgyis képben van a valósággal) a legrosszabb azzal a fajta anyagias mentalitással, ahol csak és kizárólag a pénzhajhászás számít. És persze a divatos státusszimbólum javak és élmények, akár erőn felül is, csak a látszat kedvéért. Mert ha ez lenne a szempont, akkor azt külföldön sokkal könnyebben meg lehetne tenni. Vagy követni a magyaros utat, mindenkit átverni lehúzni itthon a drága jó pénzért. Esetleg rengeteg képzés, túlóra, nyalizás és felelősség árán pár fokkal fentebb kerülni a ranglétrán, és akkor többet keresel de az nyugati szemmel még mindig csak zsebpénz lesz. Vagy ugyanez aki 12 órázik magyar béreken. Szerintem ez az élet elpocsékolása ebben a formában, annyira lehúznak és megrabolnak titeket.

Szóval én pl úgy vagyok hogy sokkal inkább a kényelem és a lelki oldal, élmények ami fontos. És persze a szabadság :) Anyagi oldalról megveszem ami fontos, ami igazán fontos. Jó minőségben, de semmi fölös divatköltekezés. A hobbijaim és a legtöbb szépséges dolog ami igazán tölt, ezek se kerülnek olyan sokba. Szóval szerintem ez lenne a racionális egy ilyen országban élve. De sajnos a többség itt ugyanolyan konzumidióta mint pl nyugaton sokan, csak itt még az az ára hogy megpusztul érte, lábon hordja ki az infarktust 30 évesen ahogy ki se lát a túlmunkából, majd meghal végül 50-60 éves korában. Lehetne ezt azért másképp is. Dehát mindenki olyat keressen maga mellé, akivel boldog, és egyezik az értékrendje. Szerencsére akad ilyenből is, olyanból is bőven.

mert a 15 éves swift nem adja meg magát az úton :D Sose romlik el.

Az ilyen emberek a legirigyebbek a társaikra, akik új elektromos autóból szállnak ki.

4 éve van elektromos autóm, sosem hagyott ott, nem állt csak úgy le alattam.

Sztem ebben semmi furcsa nincsen, a barátaim,ismerőseim többségének nincs is saját lakása/autója, sokaknak rendes munkája sincs. Y generációs 'nem találom a helyem a világban' krízisben vannak, vagy random utazgatnak,szülőkkel élnek, vagy albérletben,vagy szülők segítenek nekik.

Nálam 10 évvel idősebbeknél ilyen 40es korosztályban látom max azt,amit a kérdező ír, a saját 30 körüli korosztályomban max elvétve 1-2 ilyen embert tudok, akiket ezek a dolgok hajtanak.