Milyen úgy élni, hogy látszólag barátságos,
érdeklődő vagy, de amúgy nem is érdekelnek az emberek?
Figyelt kérdés
Szóval "kiszolgálod" őket, barátkozol, kedves vagy, érdeklődsz, emiatt ők szeretni fognak, jó benyomásuk lesz. De igazából nem érdekel, mit mondanak, nem engeded annyira közel magadhoz őket, és ez csak egy látszat személyiség, amit mutatsz.
jan. 8. 12:29
1/10 anonim válasza:
Ez a jelenség, ha teljes egészében nem is, de bizonyos értelemben rám is illik. Tapasztalati úton kialakult védelmi mechanizmusként tekintek rá.
Azaz: közvetlen vagyok mindenkivel, sőt, ha valaki segítséget kér, a tőlem telhető mértékben meg is adom, amit tudok. Ugyanakkor a körömszakadtáig a maguk igazát hajtogató, az ellenvéleményt meg sem halló emberekkel éppen úgy nem tudok mit kezdeni, mint a savankásfrusztráltakkal, akik ítészként bántják a másik embert. Tehát összegezve az emberi "hülyeséggel" érintett területeken teljesen közömbös vagyok az emberek iránt, de ha valaki korrektül nyit felém, akkor azok iránt tudok érdeklődő lenni. Igaz, azt is megtanultam, hogy saját magamnál számomra semmi és senki nem fontosabb.
jan. 8. 12:40
Hasznos számodra ez a válasz?
2/10 anonim válasza:
Fárasztó
jan. 8. 12:58
Hasznos számodra ez a válasz?
3/10 anonim válasza:
Sz4r. Munkahelyen vagyok ilyen (kedves, de nem èrdeklődő, barátkozó csak illedelmes). Azt hiszik hogy tényleg érdekeknek vagy hogy dugni akarok. Bejelölnek facebookon ès traktálnak az èlettörtènetükkel vagy nyomulnak.
jan. 8. 14:10
Hasznos számodra ez a válasz?
4/10 Metionin válasza:
Nekem van kb. 10 ember, akivel barátságos vagyok, meg érdekelnek, a többieket leszarom. Nem bántok senkit de nem is vagyok nyálasan kedves csak, mert az számít udvariasnak.
jan. 8. 14:56
Hasznos számodra ez a válasz?
5/10 anonim válasza:
+1 szavazat a szar és fárasztóra. Én ilyen próbálok lenni (kivéve a közvetlent), de csak azért, mert a túlélés érdekében muszáj. Össze kell dolgozni a kollégákkal, és kedvesnek kell lenni mindenkivel, különben sehova nem jutok az életben és semmi nem fog menni, példának okáért egy állásinterjún kapásból elbukok. Próbálom átnevelni magam,hogy minél pozitívabb, nyitottabb legyen a testbeszédem, minél jobban kommunikáljak, stb. Ennek ellenére rühellek beszélni (az írással nincs bajom), a legtöbb ember borzasztóan untat, azon felül hogy a small talk baromi unalmas arra se tudom rávenni magam hogy kicsit is érdekeljenek maguk az emberek vagy a mondandójuk. Annyi előnye van, hogy sok gyakorlással beleszokik az ember, már automatikusan váltok laza mosolygós barátságosra ha emberek között vagyok,és mondom, csinálom amit tudom hogy kell, mintha elindítanék egy programot az agyamban, ami magától lefut.
jan. 8. 15:14
Hasznos számodra ez a válasz?
6/10 anonim válasza:
3 mondatban leírtad azt, hogy hogy viselkedek iskolában.
Szellemileg elképesztően kimerítő.
jan. 8. 16:43
Hasznos számodra ez a válasz?
7/10 anonim válasza:
Én ilyen vagyok: ezt nehéz elmagyarázni, érezni/látni kell.
Azt mondom erre, hogy amit én átéltem (bármi is legyen az), azt a másik nem értheti, de ugyanez van a másik oldaon is: amit ő élt át, az nekem UFÓ.
Pl.: meséli Gipsz Etelka, hogy ő járt a Maldív-szigeteken.
És?
jan. 8. 17:50
Hasznos számodra ez a válasz?
8/10 anonim válasza:
Fárasztó, de még mindig jobb mint egyedül lenni azért, mert utál mindenki. Szerintem ez amolyan kötelező rossz mint sok más dolog az életben.
Illetve azt kell figyelembe venni, hogy adott esetben magunk is igényeljük a gondolataink megosztását ami a másikat valószínűleg pont ugyanúgy nem érdekli.
jan. 8. 19:29
Hasznos számodra ez a válasz?
9/10 anonim válasza:
Nagyon nagyon fárasztó. Főleg úgy, hogy semmit nem kapok cserébe, pedig tényleg mindenben kiállok mellettük aztán úgy kell örülnöm ha végre rámköszönnek
jan. 8. 19:45
Hasznos számodra ez a válasz?
10/10 anonim válasza:
#7 Nem tudom, hogy pontosan arra gondoltál-e, amire szerintem, de ha igen, akkor én is így vagyok. Mesélik az életüket, és akár kicsi, akár nagy dologról van szó, egyszerűen nem érdekel, és nem tudok lelkesen, őszintén reagálni rá. Mondom tettetetten, hogy "Ú azta, tényleg?! És milyen volt a nyaralás?" mert hát jópofizni muszáj a kollégákkal, és megtanultam, hogy ilyenkor ezt kell mondani, ezzel a hangsúllyal, és testbeszéddel. És akkor örülnek. De belül annyira hidegen hagy hogy velük mi történt. Az egyetlen, ami őszintén, szívből jön, azok az empatikus megnyilvánulások, vigasztalás pl.
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza:
válasza: