Menekülök, vagy megváltoztam?
Hosszú évekig szerettem elmélyülni gondolatokban, szinte értelmetlenül sokáig merengeni dolgokon. Mert jól esett. Szinte mindig melankólikus, szomorúbb hangvételű zenéket hallgattam, mert jól esett.
A legjobbakat tudtam ezekről beszélgetni bárkivel, órák hosszat. Mind gondolatokról, mind ezekről a melankólikus szomorúbb érzelmekről. Elmúlás stb.
Viszont az elmúlt 1-2 hónapban már amint feldob egy ilyen zenét pörgetem tovább, ha valaki felhoz egy ilyen élet értelmét fejtegető témát már azt érzem, hogy erre nincs szükségem és lehúzza a kedvemet. Nem esik jól már annyira elmélkedni, nem esik jól már magamba ezeket a zenéket hallgatni, nyilván vannak olyan pillanatok amikor igen, de már nem ez az állandó. Sőt.
Ez valami féle menekvés részemről, hogy nem akarom megélni a szomorú, melankólikus érzéseket, vagy szimplán csak kinőttem és előrefelé akarok haladni nem "búslakodni"?
válasza: válasza:Én is ilyen voltam. Pont egyik nap gondoltam rá,hogy egyáltalán hogy élhettem úgy,hogy a playlistem egy gyászmenet volt? Egyáltalán hogy nem aludtam el közben?:D Meg az a sok melankólia...hú,nagyon giccses volt.
Azt hiszem,egy egészséges ember inkább élni akar,nem agonizálni. Attól persze a szomorú,rossz dolgokat meg kell élni, de ez jó esetben nem egy életforma.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!