Mikor mindent hátra hagyva, külföldre megy az ember "világgá" vajon az esetek milyen részében bánja ezt meg?

Nagynénémék kb nincstelenül vágtak neki Angkiának 3 gyerekkel. 6 éves éltek kint elég szép vagyont keresve sima gyári munkásokként. Havonta váltogatták a kocsojukat.

Haza se jöttek volna, de az egyik gyerek valami drogbalhéba keveredett, és muszáj volt menniük.

Rokonok élnek kinn, egyikük a '80-as évegben szökött NSZK-ba, másikuk eu csatlakozás után ment Spanyolországba, harmadik 2010-es évek elején UK-be.

Egyik sem tervez visszajönni. És valahol értem is, miért. Én egyetemistaként fél évet töltöttem Svédországban, nem tetszett a klíma, állandóan fáztam, de egyébként a 2010-es évek végén már fellélegzés volt, hogy nem a kék plakátokat láttam, hanem mosóport, meg hamburgert a hirdetőtáblákon, és azóta is vágyom el innen, egyre jobban. Az is hiányzik, hogy pl. a Lidl-ben észrevették, ha útban voltak, elnézést kértek és odaengedtek, és ha én voltam útban, szóltak, és nem fellöktek szó nélkül. Legutóbb 3 napja voltam bavásárolni, vettem el a paradicsomokat a zacskóba, ráhúzza a lábamra (!) a kocsit a nő és arrébb lök. Semmi elnézést, vagy esetleg megvárná azt a 10 másodpercet (nem nézelődtem, egyértelmű volt, hogy leszedem és megyek), fellök. Buszon is felteszi a lábát elém és hátralök, hogy ő szálljon fel elém, meg ami még halálom, 3/4-ed busz szabad a végállomáson, ahol én szállok fel, de véletlenül sikerült beülni a kedvenc helyére, leül mellém, holott van 37 szabad hely, és sóhajtozik, meg leül mellém úgy, hogy gondolom, csak tudja magáról, hogy nem egy nádszál, konrétan rámül a fél testével, és ha felállok, és nem szállok le, akkor elkezd velem hisztérikusan üvölteni, hogy minek képzelem magam, undorodok tőle?! Igen, szar lehet, hogy mellőle mindig felállnak, de én meg nem akarok egy másik ember alá beszorulva utazni, és nem szóltam semmit, grimaszt sem vágtam, csak felálltam, ezt azért szabad, nem?

Nemzetközi környezetben dolgozom, és mikor elindulok haza, igénybe veszem a BKV-t, találkozok az emberekkel a boltban, mintha egy más világba csöppennék. És nem akarok ebben a világban élni. Abban a világban akarok, ahol mosóport reklámoznak, nem a kék plakátokat, és ahol előzékenyek és kedvesek.

Egy lakótársam volt még kinn, aki Skóviában dolgozott 3 évet, hazaköltözött, mert hiányoztak a barátai, fél év alatt rájött, hogy az állítólagos barátainak ő fele annyira sem hiányzott, meg hogy jobban érezte magát Skóciában, ment is vissza.

Én megbántam, 3-4 hónap után hazajöttem Hollandiából.

Nem adott semmit hozzám, pedig tanulni mentem. Minden drága, nincs kultúrájuk, rossz az idő a fizetésem meg kb itthon arányaiban még jobb is (IT), plusz dolgozhatok innen oda. Semmi pozitív nem volt az életemben azzal, hogy kimentem, de cser3be otthon rengeteg dolgot kellett feladnom.