Más is tartja fiatalon kilátástalannak az életét?

Én levelezőre jártam. Már a fősuli alatt(előtt) is nekem errol szólt az egesz hogy pályázgatok nem vesznek fel sehova. Munkaügyiben kezdtem már kitanulni a segélyeket is hogy mikor miert mi jár mik a lehetőségek.

Ez miatt garantáltnak vettem azt hogy diplomával szépen éhen is fogok halni.

Így megnéztem kiket keresnek allandoan. Es rengeteg állashirdetés az hogy eladót keresunk meg cnc hegesztőt meg ilyenek.

Ezért fősuli mellett letettem egy ker boltvez tanfolyamot plusz penztargépkezeloit plusz valutapénztárosit.

Aztán a friss diplomaval is pályazgattam mindenhova.(hamarabb felvettek amugy kulfoldre takaritani mint itt bárhova máshova. Kulfoldi munkát találni valahogy csak 1 nap..)

Na es aztán itthon bekamiztam hogy világéletemben elado voltam(minek gyakorlat ahhoz hogy jonapot miben segíthetek?)

És elvezettem egyedul egy üzletet simán. Dupláztam a bevételeket berendeltem amiket keresnek módosítgattam az üzletprofilt. Elszorakoztam. Azóta is várnak vissza tárt karokkal még albérletet is néznek nekem ha visszamegyek :D

Na ca 10 év volt a sok eladoi kulfoldi takarítós vendéglátós táncos munka utan hogy én itthon a diplomámmal dolgozom végre és nem 4 órás pedasszisztens vagyok vagy napi 12 órás eladó.

Sovány vígasz, de bennem is nagy erőkkel dolgozik a kapunyitási pánik, szóval tényleg nem vagy egyedül.

Ha minden jól megy, 3 hónap múlva már a kezemben lesz a diplomám, de már most (sőt, jó pár hónapja) bennem van a pánik; elveszettnek érzem magam, tartok attól, hogy elkallódom, hogy nem találom meg a helyem még egy jó darabig. Kilátástalannak is látom magam, mert egyszerűen úgy érzem, nem jutok egyről a kettőre. Protekció, kapcsolatok nélkül pedig egyre esélytelenebbnek látok mindent, márpedig nekem egyikből sincs.

Már egy ideje tudatosan csak nagyon minimális időt töltök a közösségi oldalakon, mert egyre nagyobb a nyomás, egyre rosszabbul érzem magam, ahogy a szaktársaim, volt osztálytársak büszkén posztolják az elért dolgaikat.

Szóval tényleg pocsék egy érzés, de én is remélem, hogy pár éven belül már túljutunk ezen mindannyian. Addig is kitartást kívánok minden sorstársnak <3