Mennyire élénk bennetek a gyerekkor iránt érzett nosztalgia? Esetleg hiányzik belőletek ez az érzés?

Alig emlékszem valamire, 36 éves vagyok, de 10 éve is így volt... Még a 8 éves gyereken "kiskorára" sem emlékszem :/

Annyi biztos, hogy rühelltem az iskolákat, így felnőttként sokkal jobb

Pokoli gyerekkorom volt, így nálam sincs nosztalgiaérzés. Vannak viszont dolgok, amik hiányoznak gyerekkoromból:

- a mozgás szeretete

- vágy a világ megértésére

- alkoholizmus és depresszió hiánya (bár abban nem vagyok 100%-ig biztos, hogy nem voltam már gyerekként is depressziós)

- hit a jobb jövőmben, motiváció és tettvágy

- önmagamba vetett hit, önazonosság, önszeretet (ne beképzeltségre gondoljatok)

- a hangulat, amit a természet tudott okozni (pl. egy vihar, vagy a csillagos ég)

- a gyümölcsök szeretete. Kiskoromban imádtam mindenféle gyümölcsöt, most meg már alig eszem növényeket, nem kívánom őket

- célok, amik elérésére tényleg vágytam. Most is van célom, de különösebben nem érdekel. Haladok felé lassan, de egyáltalán nem érzem úgy, hogy valamivel is boldogabb leszek, ha majd elérem. Nem tudom, mi tenne boldoggá.

37N

En gyerekkoromban utaltam, olyan szegenyek voltunk, hogy mindig dolgoznunk kellett. Ha meg nem segitek a szuleim lebasztak, a cipom olcso kinai szar volt, szetment es volt olyan hogy varrni kellett, de uj cipore nem volt penz.

En azt sajnalom jobban, hogy a természet nagyon szép volt akkoriban! Nagyon sok fecske, rendszeres havas tél, stb

Ja meg, ha barhova mesz mindenkivel lehetett beszelgetni, baratkozni. A szomszed mindig athivott jatszani, vagy sutit enni :D

Most meg mi lett? Kb mindenki interneten eli a vilagat

Én még tizenéves vagyok, mégis végtelenül el tudnak keseríteni ezek a videók. Nem csak azzal, hogy elmúlt egy visszahozhatatlan korszak, hanem félek a jövőbeli nehézségektől, valamint az új generációról. Helytelennek tartom ezt az egészet "kütyümániát", hogy tanáraim szavaival éljek, mégis, a telefonommal kelek és fekszem.

Rájöttem, hogy ez a félelem igazából az állandó változásra utal (legalábbis ami bennem van) ugyanis eddig nem ez volt a normális annyira, most mégis ez lesz, hogy a social media neveli fel a gyerekeket. Nyilván nagy értékrendi változás lesz ez mindenkiben, de a világ válzotik, és ez így van rendjén. Legalábbis én ezzel nyugtatom magam, aztán persze lehet, igazam sincs.

Belőlem hiányzik. Jó gyerekkorom volt, de felnőttnek lenni szerintem jobb, azt csinálok, amit akarok, mindig is gyűlöltem egy helyben ülni órákon át, és felnőttként nem kell. Simán választottam olyan szakmát, ahol nem kell ülőmunkát végezni.

Magamra főzök, szóval mindig olyat eszek, ami ízlik, akkor és annyit eszek, amikor és amennyit akarok, ez gyerekként nagyon nem így volt, akkor vacsorára rizs volt a menü rántott hússal, akkor is, ha én mondjuk épp egy lecsót szerettem volna enni. Nem kell megvárni az étkezések időpontját, ha előbb vagyok éhes, akkor előbb eszek, ha kevesebb esik jól, senki nem szid meg, hogy pocsékolom az ételt.

Azt veszek a fizetésemből, amit akarok, nem kell pénzt kérnem valakitől, hogy légyszi, szeretnék hajcsatot, ugrókötelet, akármit. Régen meg kellett várnom, hogy december legyen, kérnem egy biciklit a karácsonyra, és ha szerencsém volt, megkaptam, ha nem, akkor nem. Most simán átrendezem a költéseim, és ha akarok venni egy jobb cangát, akkor abban a hónapban nem költök fölösleges szarokra, és megveszem. Ha megtetszik bármi a boltban, akár egy hajcsat (van, ami nem változik :D ) akkor megveszem.

A gyerekkoromból csak annyi hiányzik, hogy akkor még éltek nagyszüleim. Minden más jobb jelenleg.

#9 Tökéletesen egyetértek mindennel, amit leírtál! Tényleg sokkal jobb felnőttnek lenni. Kiegészíteném még annyival, hogy felnőttként hazamész a meló után és nem kell házi feladatot írnod és tanulnod. Ugyanígy a hétvégéidet sem kell tanulással töltened. Ha nincs gyereked (én childfree vagyok), sokkal több szabadidőd van felnőttként, mint gyerekként volt anno. És tényleg sokkal szabadabb vagy, van pénzed, azt csinálsz amit akarsz, akkor amikor akarod.

Én gyerekkoromban/tinikoromban alig vártam, hogy végre felnőjek. De lassan múltak az évek! Kínszenvedés volt.