Fiatalok. Ti mi okból vagytok fent a közösségi oldalakon?

"ciki ha valaki nincs fent Instán, facen"

Kb 3 ismerősöm tudja, hogy van Instám...

Szerintem nem ciki,de kövezzenek meg,szerintem az a normális,ha van közösségi oldalad. Én már 35 vagyok, de amelyik ismerősömnek nem volt közösségi oldala,azzal mindig volt valami. Vagy kiderült,hogy az exe miatt nem mer fent lenni, vagy kiderült h pánikbeteg vagy depressziós. De olyan is volt,akinek a párja tiltotta meg, hogy "mutogassa magát". És szerintem baromi frusztráló az is,hogy valakivel összebarátkozol és nem lehet elérni sehol. Meg az is idegesít,aki annyira elítélően nyilatkozik a közösségi oldalakról, olyan felsőbbrendűen,mintha ő aztán olyan különleges lenne..akkor őszintén miért barátkozzak vele,ha szerinte elítélendő dolgot csinálok?

Arról meg már nem is beszélek,aki hangoztatja,hogy nincs közösségi oldala, de igazából álnéven regisztrált és éjjel-nappal mások életét lesi...

Elöljáróban annyit, hogy én egyedül email-t, WhatsApp-ot, Instagramot, Pinterest-et, Goodreads-t és Letterboxd-ot használok. (Nyilván telefonálni és SMS-t küldeni szintén tudok, ha úgy hozza a szükség.)

1. Kapcsolattartás; minek költsek pénzt SMS-re vagy telefonhívásra, amikor Wi-Fi mellett ugyanezeket meg tudom tenni ingyenes Instagramon és WhatsApp-on? Könnyebb és gyorsabb, pláne ha képet vagy videót is küldenék a beszélgetés mellé. Vannak barátaim, akikkel levelek útján tartom a kapcsolatot, olyanok, akikkel emailen, olyanok, akikkel Instagramon és/vagy WhatsApp-on, és nyilván azokkal, akikkel való életben. Az utolsó helyzet nyilván adja magát, míg az előbbi három preferencia kérdése.

Teljesen felesleges lenne emailt írnom a páromnak, hogy megvettem a koncertjegyeket; számomra túlságosan formális (az említett "emailes barátnőkkel" azért nem egy-két mondatokat írunk egymásnak, hanem kész novellákat). Megírnom neki Instagramon vagy WhatsApp-on, ugyanannyi időt vesz igénybe.

2. Érdeklődések tágítása; számtalan művészt, írót, zenészt, fényképészt, állatvédőt, történészt és egyéb számomra releváns dolgokkal foglalkozó, szimpatikus személyt ismertem meg azért, mert az Instagram egyszer csak kidobta a profilját (most a "megismerés" szó alatt értem azt is, hogy barátok lettünk az illetővel és azt is, hogy mint "hírességet" követem). Most is éppen egy olyan könyvet (Sylvia Plath: The Bell Jar) olvasok, aminek Instagramon láttam a könyvajánlóját és megtetszett.

Számtalan oldal van, amik félig-meddig ugyanúgy tekinthetőek közösségi oldalnak (amiket én használok, az az irodalommal foglalkozó GoodReads és a filmekkel foglalkozó Letterboxd), ahol tök könnyen és jól Nyilván a való életben is vannak ilyen közösségek, én is tagja vagyok többnek, de egyrészt sosincs baj új közösségekkel, nem kell megállni egynél, másrészt sok embernek nincs lehetősége ilyen közösségeket találni a környezetében (például mert egy kicsi faluban él).

Nem megy se a tanulás, se a munka, se a hobbik, se a szociális kapcsolatok, se a pihenés kárára. Személy szerint nem használom sokat, másrészt a korábban említett előnyök mellett még hozzá is ad ezekhez a dolgokhoz. Például volt olyan előadásom, amit egy Instagram poszt ihletett, majd onnan kezdtem neki a kutatómunkának.

A közösségi oldalak is olyanok, mint bármi más: lehet jól és lehet rosszul használni őket. Egyrészt mértéket kell tartani, másrészt minőségi tartalmat kell fogyasztani. Az előbbi magától értetődő, míg utóbbinál talán kicsit nehezebb a határhúzás, de szerintem azért elég jól elkülöníthető a normális tartalom a "trash"-től. Ez szerintem elsősorban neveltetés kérdése, és ha nem is az, a szülő kötelessége, hogy óvva intse a gyereket az ilyen-olyan tartalmaktól.

23/N

Én pl. egy csődtömeg vagyok.

Csak adás-vételre használom a facebookot.

Családom nincs illetve a legtöbben meghaltak. Barátok már nincsenek, aki meg van az messze él.

Barátnő nincs hosszú évek óta.

Még is mit raknék ki? hogy sz@r az életem?

így hát alig alig használom.

Jaj, ezt elfelejtettem:

Az én környezetemben nincs probléma abból, ha valakinek nincs valamilyen közösségi oldala; a lényeg az, hogy legyen legalább egy csatorna (a telefonhívás és SMS mellett), ahol el lehet érni, mert ha nincs, az csak feleslegesen bonyolítja a kommunikációt. Ha például programot szervezünk, nem tudjuk betenni a csoportba, így neki mindent külön kéne elmondani, nem tartaná az ütemet a szervezésben.

Van olyan barátnőm, akinek csak az előbbi miatt van például Instagramja; se profilkép, se poszt, se semmi. Egyikünket se zavarja, az ő dolga.

23/N (#14)

Még anno, általános legvégén, azért regisztráltam, mert egy osztálytársam nővére mesélte, aki abba a gimibe járt, ahová engem is felvettek, hogy az ottani tanárok FB-s csoportokat csinálnak, hogy aztán oda tegyenek ki digitális tananyagokat. Ami amúgy bejött, mert tényleg szinte minden tanórához lett végül egy csoportunk.

Utána pedig részben azok miatt is maradtam, illetve amiatt is, mert egyre több, általam követett együttes, zenész kezdte el magát "promózni" FB-n, majd Instagramon is. Így meg egy csomó dologról hamar értesültem, plusz tartalom is volt, szóval maradtam :D

FB-n sosem posztoltam, de Instagramon pár év alatt sikerült összehozni 30 akárhány posztot, de azok közül csak egyiken szerepeltem én, a többi kirándulóhelyszín, meg 1-2 random dolog. Azt hiszem utoljára 3 éve tehettem ki utoljára képet, történet is csak nagyon elvétve volt azóta. Úgyhogy csak szívezem már a kedvenceim tartalmait, átpörgetem a nekem ajánlottakat, és egyik szaktársammal küldözgetünk egymásnak mémeket. Ennyiben kifújt a dolog.

Nem mondanám, hogy bármi rovására menne az ott töltött idő, mert szerencsére napi szinten félórát sem töltök Instagramon, a FB-t pedig szinte nem is használom.

Nem tudom, más ezzel mennyire fog egyetérteni, de nekem egy SMS, email hivatalos kapcsolattartási forma. Barátokkal fel sem merül, hogy ezeket használjuk, hacsaknem egy nagyobb dokumentumot kell egymásnak küldeni (email), vagy nagyon gyorsan kell valamire válasz (SMS), és a másik nem írt még vissza Messengeren.

Általánosban én voltam az utolsó az osztályban, akinek FB-ja lett. Poénkodtak rajtam páran emiatt, de engem nem zavart. Gimiben már többen voltak, akiknek fura volt, hogy valaki nem aktív ilyen felületeken, ennek jobban hangot is adtak.

Azóta pedig egyetemen, egy kivétellel, senki nem foglalkozott azzal látványosan, hogy ki és mit csinál a közösségi médiában. Senki nem piszkált senkit amiatt, hogy nem volt aktív, vagy épp, profilja is csak épphogy volt.

Az egy kivétel pedig az a srác volt, akivel egy darabig ismerkedtünk :D nagyon nem tudta elképzelni, hogy mi a jó abban, hogy profilképen kívül szinte nincs is rólam kint más. Hangot is adott neki elég szépen.

23/L