Van olyan belső, vagy külső tulajdonságod amit utálsz saját magadban?

Utálni azért nem, de a hangommal én sem vagyok teljesen kibékülve; amikor bizonytalan vagyok, vagy zavarban, nagyon, de nagyon oda kell figyelnem, különben olyan lesz, mint az egér cincogása. Borzasztó. Ráadásul ezt valaki szó szerint ki is mondta már, ami még égőbb volt.

A bőröm, azonban, szinte tényleg utálom. Az a kisebbik baj, hogy nem barnulok, hanem égek, a gond az, hogy nagyon könnyen pattogzik és hegesedik.

Belső tulajdonságot nézve... hajlamos vagyok pesszimista lenni, másokról a legrosszabbat feltételezni, bár mindkettőn igyekszem változtatni, eddig szerintem kifejezetten sokat javult is a helyzet ilyen téren.

Nem utálom de a körmeimet nem szeretem. Rossz minőségű, a formája nem szép, minimum géllakkal kell szarakodnom ha azt akarom, hogy esztétikus legyen.

Belsőleg az önbizalomhiány az, ami ennyi év után is megkeseríti olykor az életem.

Hogyne

Külső az orrom

Belső a depresszió

Türelmetlenség. Egyszerűen nem tudok várni. Ha van valami megbeszélve, mondjuk 3 nap múlvára, addig tiszta ideg vagyok, hogy teljen már el az idő. Vagy rendelek valamit, amíg meg nem jön, minden bajom van. De ugyanez a sorban állásnál is (pl pénztár). Ha boltban pl nagy a sor, belül üvöltök. Azért próbálom moderálni magam, hogy a körülöttem lévők ne vegyék észre, mert tudom, hogy túlreagálom.

Illetve nagyon nehezen alkalmazkodom. Megvan mindig a heti, napi tervek, és ha időben kiderül valami, be tudom illeszteni, tudok alakítani a dolgokon. De ha az utolsó pillanatban derül ki valami, (akármilyen apróság is,) nagyon fel tudom magam húzni rajta. Például ha megvan a terv, hogy 5kor végzek, utána megyek haza. Ha felhív anyu napközben, hogy ugorjak már be hozzájuk munka után, piszkosul tudok morogni (nem neki persze, hanem csak magamban). Vagy el van tervezve a hétvége, hogy kertészkedünk a férjemmel, vagy filmezünk, bármi, és közbejön valami az utolsó pillanatban (mondjuk egy pénteken bejelentett túlóra, vagy valamelyikünk szülője/testvére beugrik és borul a terv) úgy érzem, mintha felborult volna körülöttem a rend. Valami bajom lehet fejben szerintem, de még annyira nem érdekelt, hogy utána járjak.

irigység, telhetetlenség, lustaság, önzőség, mindenben hibát találok -ezek önmagukban is büntetések számomra.

Külső ezek után lényegtelen.