Ti hogy reagáltok, mikor valaki kioktat titeket?

A lázadót hozza ki az emberből és még akkor sem tudok neki igazat adni, ha momentán igaza van, csak épp olyan arrogáns stílusban közölte a mondandóját, hogy a bicska kinyílt a zsebemben.

Sajnos nagyon sok esetben tapasztalok ilyet. Itt a gyk-n is, fórumokon is és a való életben is. Sokan nem is gondolják végig, hogy lenéző, lesajnáló, fölényes-felettes stílusban betámadják az embert, akkor az mit fog reagálni?

Magam is úgy működöm, hogy simán lehet nekem ellentmondani, felhívni a figyelmemet, hogy nagyon benéztem valamit, vagy rosszul látok bizonyos helyzeteket, de akkor és ott nagyon fontos az a TISZTELETADÁS, hogy azért, amiét mi másképp látunk valamit, azért nem kell TRAMPLI módon belegázolni a másik ember önérzetébe.

Amúgy a kedvencem és pszichológia tankönyvet lehetne írni abból, amikor itt feltesz valaki egy kérdést és erre jön egy válaszoló, aki azonnal ellene fordítja, beszól egy-két vitriolos, kioktató és dehonesztáló mondatot, aztán minden különösebb feszültség feloldás nélkül felküldi a választ a honlapra, mintegy "jól helybenhagyva" a kérdezőt.

Néhány példa: volt hogy egy srác el volt keseredve, hogy valószínűleg csalja őt a felesége, el van keseredve. Na, ha hiszitek, ha nem, volt olyan, aki kerek-perec betolta a srác arcába, hogy "ott lett volna a lehetőség, hogy boldoggá tedd, nem tetted, megérdemled". Hát én, a kívülálló, köpni-nyelni nem tudtam, ahogy e sorokat olvastam.

Másik eset: férfiember, bizonytalannak érzi a párkapcsolatát, a párja korábban nagyon ragaszkodó volt, emberünk emiatt le is mondott egy csomó programról, aztán asszonypajtinak kezd kinyílni a kis csipája és el akar menni többször egész éjszakára csajos összeröffenésekre. A srác meg értetlenül áll a dolog előtt, mert a csaj elég szeszélyes, ő vív szabadságharcot az ellen a rövid póráz ellen, amit korábban ő szabott ki. No emberünk már meg is kapta a frankót, miszerint egy női hisztivel ér fel a kérdése.

Na ezekre mit lehet mondani?

Személyesen nekem is volt egy kalandom, autóval gurulok egy kertvárosban, mellettem gyalogol egy nő. Hirtelen elém ugrik egy kutya, én rádudálok. Erre a nő elkezd rikácsolni, hogy, hogy megijesztettem a dudálással. Én mondom a nőnek, először udvariasan, hogy elnézést kérek, nem akartam megijeszteni, de a kutya miatt dudáltam. Erre minden normálisan szocializált ember engedékenyen reagálna. Nem úgy a kedves hölgyike. Mi volt a reakciója? Az, hogy "de akkor is". Na sajnos akkor nekem is kibújt a hatelemi és a kapa a számon és olyan takarosan elküldtem a pitschába, hogy láttam is rajta, hogy ledöbbent, aztán rájött, hogy ő kezdte a túlreagálást, csak én elhajtottam onnan. Én sem vagyok hibátlan, de az ilyen "deakkorisok" kinyitják a bicskát a zsebemben.