Akinek nincs semmiből kedvence, az ilyen határozattlan személyiség?

Ez nem így megy. Pl. nekem sincs kedvenc színem, mert alapból a színeket imádom, de azt mégse mondhatom hogy a kedvenc színem a "szín".

Kedvenc filmem sincs, mert minden filmet imádok, de a 100-as listát nem hinném hogy bárkinek van ideje meghallgatni. Meg nem lehet összehasonlítani se őket. Melyik a jobb: Egy ütős horror , vagy a Star Wars? És ne is beszéljünk egy gyönyörű romantikus filmről. Mások teljesen, nem lehet összehasonlítani.

Az hogy mindenféle zenét szeret, az meg azt jelenti hogy egy határozottan nyitott ember.

Nem ettől függ a személyiség, az ennél SOKKAL összetettebb.

Nem határozatlannak mondanám, inkább érdektelennek. A legtöbb ember ezekre a kérdésekre nem vágja rá, hogy a narancssárga, a Columbo és a rockot, de legalább VALAMILYEN véleménye van, nem csak egy tőmondattal válaszol. Aki ennyire rávágja mindenre, hogy nincs, mindenfélét, nem tudom, satöbbi, az inkább érdektelen ember. Ez semmi esetre sem egy előnyös tulajdonság.

Nem kell mindjárt rávágni a választ, hiszen a legtöbb embernek több kedvence van. Legalább annyit illik válaszolni, hogy sokféle zenét szeretek, hangulattól függ, néha rockot hallgatok, néha viszont jazzt, szeretem a Metallicát, de néha, ha olyan kedvem van, Elvis Presleyt is hallgatok... vagy ilyesmi. Az semmi esetre sem előnyös tulajdonság, ha valaki mindenre élből rávágja a tagadó választ.

Nem feltétlenül. Vannak személyek, akiket egyszerűen nem érdekel az, hogy kedvenceik legyenek. Szeretik a kéket, a zöldet, a narancsot, illetve a komédiákat, a horrorfilmeket és a drámát, mindent összevetve pedig nem érzik szükségét annak, hogy bármelyiket is a többi fölé emeljék.

Ez nem határozatlanság, hanem egy jellemvonás.

Szerintem nem.

Lehet,hogy van amit kedvelnek valamennyire,de még nem találtak olyat,amit annyira szeretnének,hogy említésre méltónak tartanának.