Miért van az hogy mindenki így rá van állva a luxusra, álmodoznak róla meg minden?

Az emberi termeszet ilyen, nagyravagyo es telhetetlen.Azt hittem en nem vagyok ilyen,de ha belegondolok nem ismerek olyan embert akire ez nem lenne jellemzo.

Szegenyebb csaladbol szarmazok,az auto peldajaval elve,eloszor en is csak arra vagytam,hogy barmilyen,csak mukodokepes autom legyen.Aztan amikor ez mar megvolt,uj 0km-es autot szerettem volna.Amikor ez is megvolt,szerettem volna meg egyet.Most,hogy ez is megvan,szeretnem a kisebbet magasabb kategoriara cserelni.

A munkahelyemmel,lakasunkkal kapcsolatban ugyan ez a helyzet.Mindenki a jobbra,nagyobbra,kenyelmesebbre torekszik.

Az embereket a kituzott celjaik viszik elorebb az eletben.Ha egy celt elertunk,masikat tuzunk ki helyette,aminek a megvalositasa boldogsaggal tolt el.Mindenkinek vannak celjai,csak van aki "nagyot almodik" es van aki szamara megvalosithato lepesekben,aprankent teszi ezt.Bar almodni is tudni kell,hiszen aki logikus,elerheto dolgokrol almodik,azt hamarabb eltolti a megvalositassal jaro boldogsag,par percnyi elegedettseg is.Ez viszont nem tart sokaig,hiszen nem arra vagyunk kitalalva,hogy cel nelkul eljunk,igy gyorsan ki is talaljuk a kovetkezot.

Ezek a barataid velemenyem szerint azert almodhatnak luxusrol,mert az atlagos mar meg van,vagy elerheto kozelsegben van.Ha megsem,akkor vagy megmaradnak az alomvilagukban,vagy megtanulnak kisebbet almodni:D

nagypapám sokszor mondogatta: légy szerény és megelégedett, mert aki nagyra tör, boldog nem lehet.

értelmezhető többféleképpen is. nekem ebből az jön le, hogy ha folyton a jobbat, szebbet, drágábbat hajkurászod, akkor lemaradsz az igazi életről, mindig csak az út végére koncentrálsz, nem tudod élvezni az utazást. aztán ha megvan a hőn áhított dolog, akkor azon rágod magad, h nehogy elveszítsd, elvegyék tőled.

szóval én letojom a sportkocsit, letojom a luxusvillát. nem attól leszek több, amit birtoklok, hanem attól, ami a fejemben van, és amit átadhatok másoknak.

többre értékelem a nyaralást, városnézést, új dolgok megismerését mint egy laposTV-t, vagy egy "menő" mobiltelefont.

persze vannak, akik lenéznek emiatt, de az legyen az ő problémájuk :)

A pénz boldogít, ne legyünk már álságos szent szűz máriák.

Mindenki álmodozik, mindenki többet akar.

Ha megtehetnéd hogy luxusba élj, te sem utasítanád vissza...:)

Ez nem álszentség, na persze jobb egy Porsche-ben sírni, mint egy Lada Samarában, de onnantól, hogy megvan a létbiztonság (nem kell számlák és egyéb extra kiadások miatt aggódni, mert ki van fizetve a ház, az autó és a rendszeres havi jövedelemből tud félretenni a család/egyén, illetve van is már tartalékban) önmagában nem jelent nagyobb boldogságot ha még havi 10000 forintot félre tudsz tenni.

Illetve vannak olyanok, akiknek igen, de én pl. nem az ilyen emberek társaságát keresem. :)

Azért hajtani, mint valami őrült, hogy utána a több pénzedet majd a több szükséges gyógyszerre tudd költeni bizony nem érdemes, szerintem minden normális embernél van egy olyan határ, ahol azt mondja, hogy bizony nem csak a pénz halmozása van, mással is kell foglalkozni.

Pl. rendszeresen csinálok olyan dolgokat, amiből nem származik anyagi hasznom, de jól esik a lelkemnek, boldogabbnak érzem magamat tőle. Pedig helyette maszekolhatnék, amivel lehetne még némi pénzt keresni. De az az egy óra alatt megkereshető X ezer forint nekem kevesebbet ér, mint az adott tevékenység.

Ez a határ mindenkinél máshol van: pl. választhatnál, hogy a testvéreddel/szülőddel vagy egy órán keresztül vagy abban az órában a szokásos munkáddal pénzt keresel, onnantól igazából az összegen múlik a dolog, legalábbis feltételezve hogy a feljebb említett létbiztonságod megvan (mert pl. egy éhezőnek nincs választási lehetősége).

XY lehet menne 2000 forintért, YZ 20e-ért, ZX meg 200e-ért sem.

Jellemzően azok álmodoznak luxusról megállás nélkül, akiknek még sosem jutott belőle életükben. Akik tudják, hogy a kaviár-pezsgő párosra is rá lehet unni már jóval kevésbé. :)

A luxus nem 200 vagy 2000 ft-ról szól. Én ezt arra értem, hogy ha belépsz egy üzletbe, ne rettegve kelljen végig menned a sorok között. Ne legyen kiszámolva minden egyes forint a zsebbe.

Ha megtapasztalod milyen ez, akkor egyre többet akarsz majd.