Mi lenne ha? Nem tudom ez a kérdés kiskorom óta lopja be magád az agyamba, olyan mintha manipulálna. ILyenkor az érzéseim nem is tudom, változnak. Nálam ez már régóta így megy és nem akarok, nem tudok nélküle meglenni!

Van amikor egy lassú szerelmes számtól jön elő ez az életérzés, de olykor már csak úgy az idegimen táncol és, akár boldog vagyok akár nem egyszerűen ez az a kérdés, ami vagy félelmet, izgatotságot, bánatot, olykor még sírást is kihoz belőlem.Általában a barátaim szerepelnek ezekben a gondolatokban. Vagy amin az utóbbi pár évben a fejemet fogtam, felzárkozott egy minap már eldöntethetetlen kérdés. Ki vagyok én? Mintha már valaki a csekély 14 évével rájöhetett volna, de az én vélemény alapján lehetetlen. Régen sem tudhatnák, hogy "jó kislány" vagy "rossz kislány". Mindenki magában dönti el ezt, de ha el is döntötte, akkor sem meri beismerni mert manapság mindenkinek számít a másik véleménye és, ha olyan lennél amilyen valójában vagy. Akkor azt hiszed hogy mindenki ujjal mutogatna rád csak elfelejted, hogy vannak emberek akiknek nem számít az, hogy milyen hibákat, bakikat vétettél! . Nekik az számít hogy ezekből feltudtál állni és ha észre sem veszed az a te hibád. Igazi barátokról van szó akik tudtokon kivül ismernek és nem beszélnek ki a hátad mögött! Ellenben azokkal akik a hátad mögött röhögnek azon hogy kivagy te valójában! Inkább legyél azokkal az emberekkel akik hisznek benne és ne azokkal akik hátba döfnek! Nem tudom de ezen mindig is kiakadtam, hogy nem azt csinálja valaki amihez kedve van és szerezhet vele járó élményeket! Most ezt megosztottam itt és ha valaki elolvassa akkor lehet rájön magát kéne adni és nem valaki olyat aki mindig nevet és jól érzi magát, ha pont szomorú. Vélemény?