Mi a véleményetek az olyan emberekről, akiknek sosincs vésztartalékuk?

Hát, bár én sem veszem meg, de akinek elmegy a pénze napi két automatás üdítő megvásárlása miatt, az tényleg nem nagyon tehetős.

Nem mindenki tud vigyázni a pénzre, illetve sokaknak nincs mire vigyázni. Meg lehet figyelni, hogy a leghátrányosabb körülmények között élők is dohányoznak. Mennyi most egy doboz cigi? 7 - 800 Ft? én nem dohányzom, nem tudom. Ha egy házaspár elszív egy - egy csomaggal naponta az kb. fél milla évente, egy kéthetes európai nyaralás, vagy egy olcsó használt autó ára. Na persze, ugyanezt nekem a feleségem mindig kiszámolja sörben. De nekünk van tartalékunk.

Nyilván feltételezem, hogy azért nincs, mert nincs miből!!

Pl. mint nekem...

Minimálbérből, kiadásokkal... Örülök, ha enni tudok, mégis, milyen vésztartalékot képezzek!?

Sokféleképpen lehet élni az életet. Ez anyagi téren is igaz.

Az alábbi hozzáállások az ismerősi körömből kiragadott példák. Nem minimálbéresek.

1.Rengeteget dolgozik, 3 hetente megy haza. Sokszor még normál kaját se vesz magának, mert tartalékot képez. Ez megy is neki, bár nem olyan tempóba gyűlik a pénze mint szeretné. Barátai 1-2 akikkel beszél, amikor 3 hetente otthon tölt egy hétvégét. Semmire nem jut itthon ideje, de a számláján ott figyel a pénze, ami neki jó érzés.

2. Normál időben dolgozó emberek, az átlagnál valamivel magasabb jövedelemmel. Max 30 ezret tesznek félre egy hónapban, minden mást felélnek. Hétvégente eljárnak kikapcsolódni, ha úgy van idejük egy-egy hosszú hétvégére, ha ruha kell a 100 000-t sem sajnálják, ami nem is olyan sok ott, ahol két gyerek van.

Rengeteg élményt szereznek, rengeteg közös program van, viszont van amikor elszalad a ló, és a kis félretetthez hozzá kell nyúlni.

Ez talán két végletes gondolkodás. Mivel nem tudhatjuk van-e holnap, vagy mi lesz 3 év múlva, én a második kategóriát választottam.

Nem a pénznek van értéke, hanem annak, amit a pénzzel mint eszközzel tudsz megszerezni.

Attól, hogy figyel a számlámon egy nagyobb összeg, nem leszek se több se boldogabb.

Szóval lehet, hogy pénzügyi analfabéta vagyok, de boldog. Én a második kategória szerint élek.

ezt a típust már évezredekkel ezelőtt megfigyelték.

ezen típus egyik altípusára jellemző még:

a kölcsönkért pénzt ajándéknak tekinti,

és ha visszakéred, még ő van megsértődve.

ha nem hagyod annyiban a dolgot, és követeled a visszafizetést,

a kölcsönkért összegnek már csak a felére emlékezik,

de azt se fizeti vissza, mondván, éhezik.

és miközben állítólag éhezik, fényűző életet él,

gyakran a másoktól kölcsönkért pénzből vásárol luxusjavakat...

Nem tanultak meg bánni a pénzzel, felelőtlenek, hozzászoktak ahhoz, hogy valaki mindig kisegíti őket ha elfogy nekik. A jó szívű emberek együttérzésén élősködnek.

Magam is minimálbéres vagyok, nehezen, de be tudom osztani. Aztán olyanok jönnek hozzám kölcsönkérni, akik részletre meg hitelre BMW terepjárókat vesznek, meg Horvátországba mennek nyaralni nyáron, hogy legyek szíves adjak egy kis pénz, mert nem tud mit enni adni a két gyerekének. De a bazi nagy autót persze tudja tankolni meg mikor megkapják a fizetést vagy a segélyt akkor meg 3 napig folyamatosan megy náluk a dínom-dánom, nem kevés alkohollal. Na ilyeneket küldöm el a k* anyjukba.

off: Kedves 4-es, nagyon jó, hogy tudsz olvasni, de tanuld meg értelmezni is a kérdést! Vagy pedig olvasd végig ha már válaszolsz rá!

Egyértelműen nem a minimálbérből élőkre vonatkozott a kérdés ("Lehetne, mert nem minimálbérből élnek..."). Azokra vonatkozott, akik keresnek eleget mégis elszórják a pénzt, mi a fenéért kell magadra venni amikor nem is rólad szólt a kérdés!