Arra kényszerítenek, h eljátsszam a pesszimistát. Hogyan lehet?
Nem tudok hazudni, csak ha muszáj, de pl ez nem sikerült még, mármint eljátszanom a pesszimistát. Teljesen kilátástalan a helyzetem több szempontból is, évek óta, de soha az életben nem sikerült senkinek az alapvető optimizmusomat letörnie. Sajnos ez meglátszik rajtam azok előtt is, akik túlerőben vannak velem szemben, és mivel újra és újra látják rajtam a természetemből eredő optimizmust (és talán valami idealista féleséget is), ezért egyre durvább eszközöket alkalmaznak ellenem.
Nyilván dühíti őket ,h évtizedek alatt se sikerült megtörniük, irigyek rám. Na de nekem ez fáj! Én még a támadóimnak se szeretek fájdalmat okozni, csak amikor már nincs már lehetőség az önvédelemre, de olyankor se örülök, h visszavágtam.
Más is mondta már ,h el kellene játszanom a Hattyú halálát, a támadóim attól talán megnyugodnának. Bár van, amilyen téren jól tudok eljátszani helyzeteket, karaktereket, mivel művész alkat vagyok, de amikor élesben hazudni, képmutatóan színjátszani kell, az nekem nehezen megy. Pedig erre kényszerülök... Marhára utálok hazudni, megjátszani magam, de hát évtizedek óta nem nyugszanak támadóim, és csak zaklatnak, zaklatnak, mert céljük: lehúzni a saját szintjükre. De hát egyszerűen én egy egyenesen, következetes ember vgyok, ne mtudok és nem is akarok változtatni ezen, értelmetlen lenne. Viszont ez dilemma, mert ha még csak el se játszom, h lehúztak a szintjükre, akkor ki tudja még hány éven át kínoznak tovább engem...
Elmebeteg, pszichopata támadókról van szó, akik a hivatali személyeket rendre korrumpálják, külsérelmi nyomot szándékosan nem hagynak rajtam (ezt persze ne mis akarom), tehát abszurd helyeztem van. mégse tudom soha elképzelni,h feladjam. Csak hát egész egyszerűen fárasztó, kimerítő ez az egész, és gátol a mindennapokban.
Tehát el tudja vki magyarázni nekem, hogyan játszatom el élethűen, hogy "hú, d feladtam", vagy vmi hasonlót?
Esetleg alternatíva? Ismer pl valaki egy becsületes rendőrt, aki nem korrupt, tudna nekem segíteni, és ugyanakkor megérthető vele, h számos korrupt kollégája van, ami miatt eddig nem kaphattam se jogi, se más segítséget?
30-as pasas vagyok.
KORRIGÁLOK - pontatlanul fogalmaztam két mondatom, itt bővítve korrigálom:
Nyilván dühíti őket, hogy évtizedek alatt se sikerült megtörniük, irigyek rám, EMIATT RENDSZERESEN MEGKÍNOZNAK ÉS ZAKLATNAK (külsérelmi nyom nélkül, egyéb bizonyíték híján). Na de nekem ez fájdalmas (érthető módon)!
válasza:költözz el......
menj el a rendörségre,nem mindegyik korrupt...
Csípem, amikor valaki egy ilyen, sok évtizedes tortúra esetén nem feltételezi az evidens alternatívákat az áldozat részéről...
Ha költözésen múlna ,nyilván már rég megtettem volna ,ha lenne hova és hogyan és miből...
(Ezen felül meg: honnan veszed így ismeretlenül, h költözéssel/együttéléssel összefüggő a probléma...?)
Már ne is haragudj, de logikailag több sebből vérzik, amit megfogalmaztál: "nem minden rendőr korrupt". Nyilván egyet értek evvel. Nos ,akkor meg tudod mondani nekem, h melyik rendőr nem az? Mert akkor hozzá fordulnék! Avagy te is csak tippelni tudsz??
válasza: válasza:elég sok mindent leírsz, de mégsem derül ki belőle semmi olyan konkrétum, ami alapján tanácsot lehetne adni...
fogalmam sincs milyen viszonyról vagy viszonyokról lehet szó, de nem volna érdemes mediátorhoz fordulni?
Egyébként - szintén csupán a leírtakból következtetve - nagyon sokat beszélsz. Talán elég volna mérsékelni a kommunikációt ezekkel az emberekkel. Ha nem tudnak rólad semmit, nem találnak fogást sem rajtad.
Előző előtti: nyilván oka van a konkrétum mellőzésének. Kockázatos lenne kitérnem azokra.
Előző: látom, te értesz engem úgy fest, legalábbis RÉSZBEN. Az előző előtti számára is hasznos lenen a válaszod, hiszen valóban nem célszerű túl sokat elárulni magunkról, bár egy fokig fontosnak tartom, és valóban hajlamos vagyok sokat beszélni, érdemben, de nem olyan szintig, h túlzottan kiszolgáltatottá tegyem magam. Ezt kellene megértenie az előző előtti beírónak.
Amiben félreértesz, kedves előző:
"Talán elég volna mérsékelni a kommunikációt ezekkel az emberekkel. Ha nem tudnak rólad semmit, nem találnak fogást sem rajtad."
Ugyanis pontosan a támadóim előtt beszélek keveset. Bár az, h ők hajlamosak kutakodni a dolgaim között, arról nyilván nem én tehetek...
Ugyanakkor vannak dolgok, melyekről hosszú éveken át szinte senkinek se beszéltem. Ezek egy részéről pedig muszáj, bár korábban jóval nagyobb kockázata lett volna beszélnem. Egyszóval dilemmás, példának okáért, h az ember egyes, őt érő zaklatásokról beszéljen-e, vagy sem, valamint h mikor , hol és kiknek.
... és hogy milyen részben.
Elgondolkodtató, amit ajánlasz, a mediátorokat. Kérdem én: van ennek értelme, amennyiben csak az egyik fél -jómagam- nyitott a jóindulatú kommunikációra, míg bizonyos, rossz szándékú, alattomos, agresszív emberek viszont nem? Nem lehetséges, h kettőn áll a vásár? Csak kérdem, mert lehet h jót ajánlasz, csak hát első ránézésre szkeptikus vagyok ezt illetően.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!